Miért ilyen bizonytalanok az emberek?

Neked akkor szerencséd volt, én csak a saját példám mondtam el, és a nagy átlag sajnos azt mutatja, hogy a távkapcsolatok nem szoktak túl sokáig kitartani- persze, nyilván vannak kivételek, mint mindenben.

Miben nem értesz velem egyet? Csak kíváncsiságból kérdezem :)

Én tökéletesen elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, akárcsak a barátom is, de részben az egészség, részben pedig, csak úgy, igenis eljárok futni naponta fél-egy órát, és igyekszem normálisan táplálkozni, mert mindezek sok mindenre kihatnak, nem csak a külsőre (közérzet, egészség, satöbbi).

Az tény, hogy ha valaki nem szépségideál, találhat magának párt, ezt egy szóval sem mondtam, hogy nem így lenne, csak nehezebb. Voltam már szórakozóhelyen, és mivel nem favorizálom a rövid szoknya-cicimkiteszem felső párosítást, plusz azért, annyira nem is vagyok egy kifejezetten gyönyörű nő (inkább átlagos szépség), elég gyakran volt, hogy átnéztek rajtam, nem nagyon vettek észre. Nem mintha gond lenne, amúgy is megtaláltam a nekem valót, de attól függetlenül, ha nem vagyok átlagon felüli, vagy még az átlagon belül is a felső határ mentén, a férfiak is kisebb százalékban kezdenek ki velem.

Én örülök neki, hogy neked így alakult a távkapcsolatod, őszintén, és sok boldogságot hozzá, de azt te is elismerheted, hogy nem ez a gyakoribb verzió. Látod, nekünk jövőnk is volt anno azzal a bizonyos barátommal, és mi lett belőle, nem sokáig bírtuk. Nem mintha bánnám, tényleg sokkal jobb úgy együtt lenni valakivel, hogy akármikor akármennyit együtt lehetünk, amikor csak kedvünk (és időnk) szottyan rá.

A szerelem viszont egy teljesen más kérdés. Sok nagyon erős érzelem van benne, emellett megértés, bizalom, mindaz, amit te mondtál. De mégis, igenis fontos, hogy mindketten önmagunk lehessünk egy kapcsolatban, másképp ez nem megy. De ezt ki is hangsúlyoztam, hogy sok más dolog mellett fontos, lehet, elsiklottál e röpke félmondatom felett :)

egyéb probléma? :D szeretek kötekedni :P

Jah, a korral meg végzettséggel kapcsolatos ellenvetéseidnek elfelejtettem ellentmondani. :D

Először is, leírnám, hogy vannak kivételek, én csak a saját véleményem, és a szerintem átlagot írom most le.

Szóval, a kor: vannak esetek, amikor logikus, hogy nem jöhet létre tartós kapcsolat, mondjuk egy 12 éves lány és egy 30 éves férfi között (a lánya lehetne, az istenért...), ezt mondjuk még törvény is bünteti. Hiába szeretik egymást, elméleti esély nincs a tartós boldogságra. Ha ezt átvisszük mondjuk egy 20 éves nő, és egy 40 éves férfi esetére... Hát, ebbe a törvénynek már nincs beleszólása, csak a párok saját akarata érvényesül itt. Egy 20 éves fiatal nő még azért szeretne tanulni, vagy esetleg némi karriert kialakítani, szórakozni, a barátaival lenni, szóval minden olyasmit csinálni, amit egy 20 éves szokott, azaz ÉLNI. Egy 40 éves férfi ezen már rég túl van, hiába szeretik egymást, ha elég erősen próbálkoznak természetesen működhet a dolog, de az igények ilyen esetben szerintem rendkívül eltérőek. Pláne, ha tegyük fel, a 20 éves nő olyan 30 éves korára szeretne csak gyereket (mert mondjuk, akkorra jön össze minden, ami szükséges mindehhez), addigra a férfi már 50 lesz. Mire a gyereke elkezdi az iskolát, a papa már nyugdíjas. Lehet, meg se éri az érettségijét, az egyetemi diplomát. Azért, effélére is gondolni kell, a gyereknevelés céljából nem hiába állnak párokba az emberek, nagyon nehéz dolog azt egyedül megoldani (nem tapasztalat).

A végzettség. Én egyetemre járok. Volt egy olyan barátom, aki középiskola után rögtön dolgozni kezdett. Egyik se értette meg a másikat. Ő elvárta, hogy minden este vele foglalkozzak, ahelyett, hogy készüljek a másnapi vizsgára, merthogy minek azt, én meg nem értettem meg, miért nem szabad mindig a szombati napja, és miért kell egészen estig güriznie. Ez csak egy példa, de nyilván vannak egyéb esetek is, amikor egy diplomás egy nem diplomással áll össze. Az egyetem természetesen nem garancia a magas IQ-ra és a műveltségre, de azért, ha valaki el tudott végezni egy orvosi egyetemet és munkába is állni vele, akkor nem fog egy kőművessel vagy áccsal összeállni, hanem inkább hasonló végzettségű emberrel, pl egy ügyvéddel (csak példa, és nem lenézésből vagy akármi másból mondom). Ez is számít, hogy felfogják, mi kellett ahhoz, hogy eljussanak odáig, ameddig, és hogy értékeljék azt, amijük van.

Nem mellesleg, ha két, nagyjából azonos keresettel rendelkező egyén áll össze egy párrá, akkor kevesebb a súrlódás anyagi szempontból is, és ez is sokat számít. Az én szüleim kb más miatt sose veszekednek, csak a pénz miatt (anyum háztartásbeli, apukám viszont 0-24 dolgozik). Nem jó dolog ezt hallani a gyereknek, elhiheted.