Szerintetek létezik örökké tartó szerelem?

Nekem is van olyan férfi az életemben, akit mai napig nem felejtettem el. Nagyon fontos része az életemnek. Nagyon sokat változtam, amíg vele voltam, szerintem előnyömre. Két évig voltunk együtt, imádtuk egymást. Egészen addig borzalmasan hiányzott, mint társ, amíg rám nem lelt Valaki, aki mellett még különlegesebbnek éreztem magam, mint mellette.

A szívem egy darabja az övé és szerintem az is marad. Így van szerintem rendjén, addig nem hiszem hogy tudunk igazán lépni, amíg legalább azt a lécet meg nem ugorjuk a következő párunkkal is, mint az előzővel.

Jól gondold végig a találkozás lehetőségét, mi van, ha azóta annyit változtatok, hogy csalódás lesz az egész? Vagy felhasználnád felejtésre?

Eszembe jutott amúgy nekem is, hogy egyszer ráírok skypeon (majdnem két éve szakítottunk, de még mindig fent vagyunk egymásnak). Félek viszont, hogy mi lenne. Csúfítana e az emlékeken, ha nem optimálisan alakul az a beszélgetés. Vagy egyáltalán baj e az, ha változtat az emlékeken ez a beszélgetés, vagy csak könnyebb lenne lezárni? Bár a lezárással már nincs gond, az sikerült, keresek kutatok tovább, már nem lennék a párja (valószínűleg... ugyebár soha ne mondd, hogy soha). Őt tartom az első igaz szerelmemnek, még, ha előtte volt is már kapcsolatom. Szerettem azt akivel előtte voltam, de ő az én szívem egyik csücske.

Ez így is van jól, jóbarátból is elégnek kell lenni annyi, amennyit egy kezeden meg tudsz számolni. Illetve, igaz barátból. Igaz szerelemből sem kell több.

Egy cipőben járunk... Igazán kedvemre való embert ismertem meg. Természetesen élettársa van. Ez a sors nem tudom vicces akart e lenni, de ez a része nem jött be... :) Ez van.