Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Barátnőmmel hogy értessem meg, hogy nem kell tőle pénz?
Én 26 vagyok, ő 22, még tanul. Együtt élünk egy albérletben, fél éve költöztünk össze. Én már bejeztem az iskolát, és szerencsére jól fizető állásom van, semmiféle anyagi gondunk nincs.
Barátnőm, meg a családja a fejükbe vették, mióta összeköltöztünk, hogy ők állják a kiadások felét (rezsi, kaja, bérleti díj felét). Persze ez normális dolog lenne, de nincs szükség rá, hogy ők is beszálljanak a kiadásokba.
Én nagyon jól keresek programozóként, így is tudunk félre tenni is, hogy mindent én fizetek. Barátnőm családja nincs fényes anyagi helyzetben, van másik két még tanuló testvére is, tehát náluk minden forintnak megvan a maga helye.
Nekem lesül a bőr a képemről, hogy minden hónapban 50-60.000 ft-ot ide akarnak nekem adni, nekem nem kell a pénz, nekik viszont nagyon.
Én komolyan gondolom a dolgot a barátnőmmel, aki egyébként egy nagyon rendes lány, ha befejezi az iskolát, dolgozni fog ő is.
Hogy értessem meg a szülőkkel (akik egyébként nagyon önérzetes emberek) hogy nekünk ne adjanak pénzt, fektessék inkább azt is a másik két gyerek tanulmányaiba?
Szerintem lehetne egy kompromisszumos megoldás...
Egyik ötletem, hogy nem a felével, hanem jóval kevesebbel szállnak be a költségekbe, ha ez az ő szívükön könnyít.
Másik, hogy nem konkrétan pénzzel támogatnak, hanem élelmiszerrel például.
Vagy azt is lehet, hogy megbeszélni velük, hogy ha a hónap végén is úgy érzik, hogy marad nélkülözhető pénzük, akkor azt rakosgassák félre, akár egy megtakarítási számlára, amivel majd segíthetik a lányukat vagy akár a többi gyereküket a "tényleges felnőtt élet" elkezdésekor.
Én már arra is gondoltam, hogy max. elfogadjuk a pénzt, aztán később visszaadjuk az egészet elosztva, felét az egyik testvérének, felét a másiknak.
Anyagi problémánk nem lesz, a szüleimnek köszönhetően is. Ha barátnőm is befejezi az iskolát és egy helyen tudunk munkába állni, vesznek nekünk ott házat. Nálunk családi háttérnek köszönhetően semmi pénzbeli probléma nincs, barátnőmék szüleinek viszont nagyon meg kell nézni, mire mennyit költenek, még a kajában is. Ezért nagyon kellemetlen nekem ez az egész dolog.
Köszönöm a válaszokat.
Ez a közös számla se rossz ötlet, eddig eszembe sem jutott.
"Anyagi problémánk nem lesz, a szüleimnek köszönhetően is."
Abba is gondolj bele, hogy ez a lány szüleinek milyen érzés... Nyilván ők is bármit megtennének a lányukért. Lehet, hogy ők nem tehetik meg, hogy házat vegyenek nektek, de az biztos, hogy én a helyükben nagyon utálnám azt a "lesajnált" helyzetet, hogy tőlük havi x-ezer forint támogatást sem fogadtok el, a szüleidtől pedig egy egész házat...
Nyilván ha mások a körülmények, akkor nem egyenlően fognak segíteni benneteket. Itt az a lényeg, hogy ők minden tőlük telhetőt meg szeretnének adni nektek, és ez a normális. Viszont ha ekkora különbséget tesztek a szüleid és az ő szülei között, az komoly kisebbségi érzéseket szülhet bennük.
3. válaszoló voltam
Hihetetlen nekem, hogy ilyen pasik is vannak. Az enyém pont ennek az ellentéte.
Kalapemelés neked és a leírás alapján ahogy kivettem egyáltalán nem görcsölsz azon, hogy a párod csak a pénzedért van veled.
Köszi. Ha mindenképpen bele akarnak majd adni továbbra is a dolgokba, akkor az lesz, hogy rábeszélem őket, hogy legalább jóval kevesebbet.
Barátnőmmel már megbeszéltem, hogy ne is gondolkozzon ezen az egész pénz témán. Ő még tanul (becsülettel!), hogy tanulás mellett csináljon valami diák munkát, arra semmi szükség nincsen. Majd ha befejezi az iskolát, nyilván fog dolgozni ő is. De ha már ilyen szerencsések vagyunk, hogy nem kell a pénz miatt aggódni meg őrlődni, nekem az jelenti a legtöbbet, hogy itt vagyunk egymásnak egészségesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!