Mit gondoltok? Mennyi idő után kérje meg egy srác a kezeteket csajok?

Amikor a srác úgy érzi, hogy megérett a kapcsolatuk a tovább lépésre és komolyan gondolja, hogy a lánnyal akarja leélni az életét.

Mindenkinek máskor jön el ez a pillanat...

A vőlegényem 5 és fél év után kérte meg a kezem és biztosan tudom, hogy velem akar megöregedni.

Attól függ.

Pl. én nem szeretnék évekig csak jegyben járni, tehát ha a barátom megkérné a kezemet, akkor szeretném, ha azt úgy tenné, hogy 1 éven belül sort tudunk keríteni magára az esküvőre is. Aki megkéri a párja kezét, az a gyűrűvel gyakorlatilag ígéretet tesz a kedvesének, hogy vele fogja (ill. vele szeretné) leélni az életét, és amint lehetséges, ezt az ígéretet be is kell váltani - legalább is szerintem. Csak úgy divatból vagy pl azért, mert a családja ezzel nyúzza, vagy mert pl az összes havernak van már menyasszonya, engem ne jegyezzen el senki. Csakis akkor, ha komolyan is gondolja, hogy engem elvesz.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a jegyesség nagyon szép dolog, de nem lehet vele felelőtlenül dobálózni. Szóval szerintem ahhoz, hogy valaki eljegyezze a párját, jó, hogy ha tudja, mire számítson a leendő közös életük során: előtte nem árt, ha már legalább egy fél évet együtt is laktak, mondjuk egy közös albiban, vagy egyikük családjánál.

Szerintem 3-4 év az ideális, mert ennyi idő alatt biztosan megismerjük egymást, és el tudjuk dönteni, hogy akarjuk-e együtt leélni az életünket, ideális pár vagyunk-e együtt, mindenben jól kijövünk, megértjük-e a másikat, tudjuk-e tolerálni egymást, stb, de ki hogyan érzi. Nekem ez a 3-4 év mindenképpen kellene, mert addigra már biztosan elszáll a szerelem rózsaszín felhője is, és sokkal tisztábban, reálisan látjuk egymást, nem pedig a szerelemtől elfogultan. Ha még így is szeretjük a másikat, és így is jól kijövünk, harmonikus a kapcsolatunk, stb, akkor érdemes elgondolkozni a jegyességen, mert akkor annak a kapcsolatnak van jövője hosszútávon. :)

Én 2 hónap után senkit nem vennék komolyan, ha meg akarná kérni a kezemet... 2 hónap után még nem is ismerhet engem, és hiába olyan szerelmes, mint az albán szamár, hogy se lát, se hall, attól még nem tudja, milyen velem együtt élni... a közös hullámhossz rendben van, az nagy pozitívum egy kapcsolatban, de mi lesz akkor, ha már nem lesz belém ennyire szerelmes? Ha elmúlt az újdonság varázsa? Ha már nem csak a szépet látja mindenben, ha ott leszek mellette kócosan és gyűrötten, minden vasárnap reggel? Akkor is szeretni fog még, akkor is harmonikus lesz a kapcsolat? Ha még akkor is megvan közöttünk a közös hullámhossz, akkor rendben... de mi van, ha akkorra már kiábrándul?

2 hónap nagyon, nagyon, nagyon kevés idő szerintem. De természetesen emberfüggő a dolog, biztosan van olyan, aki 2 hónap után úgy gondolja, hogy ő ezzel az emberrel akarja leélni az életét - csak én nem ilyen vagyok, ezért biztos, hogy 2 hónap után nem mondanék igent. 2 hónap után még én se tudnám, hogy akarok-e ebből valami komolyat, akkor honnan tudnám, hogy az életemen örökké ezzel az emberrel akarom-e élni? 2 hónap ehhez nekem biztos, hogy kevés lenne...

Azért attól is függ, hogy gyerek vagy még, vagy már 25, 35 vagy 40 éves. Nem mindegy!

(én írtam az 1- 1,5 évet az előbb)