Volt már valaki ezen az oldalon aki ilyen dilemmába volt? Mi a teendő? (bővebben lent)

Már majdnem egy éve tart a jelenlegi párkapcsolatom, kissebb nagyobb vitákkal, ezekhez a vitákhoz ő is és én is hozzájárultunk bőven.Én nagyon szeretem őt, sokszor megbánom amiket előzőleg mondok neki, ő pedig azt állítja, hogy ő is megbánta amiket tett velem. De volt egy játék ami, tudom gyerekes dolog és sok olyan választ kapok, hogy még én is fiatal vagyok, azon a játékon volt egy csaj nem tudom már mi igaz de ahogyan kivettem irkáltak egymásnak dolgokat, amikor ezért megvolt a talán legnagyobb vitánk ami 7 hónap alatt történt én lementem még hozzá mert nem számítottam rá.Akkor körülbelül 2 hónaposak voltunk.Ott náluk ő azt mondta szünetelni akar velem, én pedig 110 km-ről gyalog akartam az éjszaka közepén indulni, a testvérei visszafogtak engem, nehogy történjen velem valami. Najó azt hiszem akkor hirtelen nem az volt a legjobb ötlet de ott sem akartam maradni. Egész éjjel vigasztaltak, elmentünk sétálni is, ő ezt mind végig aludta és még a másnapot is. Délután valamikor felébredt és elindultunk 4-en, hogy meg tudjuk beszélni normálisan a dolgokat. Ez akkor úgy nagyjábol annyiba maradt és amikor vissza értünk én nem mentem be mert hozzám se szólt mindvégig. Már pontosan nem emlékszem hogy de bejutottam a szobába részletekre emlékszem, hogy teljesen kiborultam ő pedig feküdt az ágyon és a testvérei faggatták, hogy miért teszi ezt meg velem, végül belefolyt ez az éjszakába, és egyedül maradtunk és beszélgettünk.Amikor oda került a sor, hogy haza kellett jönnöm mert itt volt az iskola, én még szinte haza sem értem, az első tanítási nap után ő azzal várt engem, hogy egy lánnyal írkált és amikor kérdőre vontam ezekkel a szavakkal illetett meg:miért kell kérdőre vonnom stb... Akkor én egyből le akartam menni hozzá, de nem lehetett és én még jobban kikeltem magamból, az egész világra haragudtam. Egy hétvégén, amikor lejutottam már nem akartam tőle hazajönni, nem akartam elveszíteni azért mert nem láthatom, féltem hogy elveszítem ő pedig folytattam ugyanúgy azt a játékot nem törődve avval, hogy mit tett velem. Azóta minden kiderült, akkor ő valójában, ahogy ő állítja még nem szeretett annyira mint most és azért tette meg, de most már rájött mit tett stb... De még csak mostanában fejezte be ezeket, de a bizalom még jobban kihunyt iránta. Már tényleg képtelen vagyok arra, hogy nélküle, de arra is, hogy megbocsájtsak neki teljesen. Nem értem, hogy volt erre képes és, hogy miért. Már képtelen vagyok feldolgozni, ami történt. Az anyukáját nagyon szerettem de mostanába még ő is jól alám ás pedig tudja mennyire szeretem a fiát, szerintem már a testvéreinek is elege van belőlem. Jelenleg is még neten sem tudunk kommunikálni, mert eljött inkább hozzám, mint hogy otthon legyen és már rendőrökkel fenyegettek. 17 évesen tudom nem a legjobb ötlet az összeköltözés én nemsokára 18 leszek de avval sem leszek sokkal előrébb, de már nem tudom mit tegyek, mert ha ő elhagy tudom mindenkit csak megfogok bántani körülöttem, ő pedig teljesen máshogy fogja megélni. Lehet nem szeret és nem is az a nagyon dolgos de nem tudok belegondolni abba, hogy nélküle. Nem kérek olyan tanácsot, amiben azt írják le, hogy engedhetik ezt a szülők meg, hogy pofon járna nem pasi stb... Én csak segítséget szeretnék kérni, ha volt valaki ilyen vagy hasonló helyzetben mit tett és mivel lett jobb... Már bele fáradtam egyedül :'(...