Lefáraszt a kapcsolat, mit tegyek?

Én 25/F, párom szintén, Budapesten élünk már lassan egy éve, szüleinktől függetlenedve,

saját munkából, igaz az csak pincérkedés és TESCO. Nagyon szeretem a páromat, és vele is

akarom elképzelni az életemet. De van

egy nagy problémám, amivel nem tudok mit kezdeni, pedig szívem szerint jövőre el

szeretném jegyezni. Ő egy bántó környezetből jött, a nagynénje nevelte fel, édesanyja

cukorbetegség okozta komplikációk miatt halt meg, édesapját pedig az édesanyja sem

ismerte. Ez a nagynénje rendszeresen bántalmazta, s ugyan tettlegességig (pofon, hajhúzás)

ritkán fajult, akkor is, rendszeresen rossz szavai voltak csak hozzá pl.: ruha, haj, cipő, jegyei,

testsúly, bőre nem ápoltsága, barátai, beszéde, és életének minden részét igyekezett

kontrolálni pl.: csak akkor engedte el velem, ha megmutattam a koncertjegyeket, és miután

átkutatta kabátom zsebeit (egyszer láttam). Sajnos, akármennyire is nem ilyen, néha úgy szól

hozzám, mint a kutyához, pedig tudom, hogy nem így akar, és ezek úgy esnek, mintha napról

napra tágítana valami sebet. És persze nem mindig ilyen… de én ezt nem bírom. Imádom, és

szeretem, de nem tudom elképzelni, hogy én ezt éveken át bírjam, és időről időre

elgondolkozok, hogy milyen egyszerű lenne olyannak járni, aki „egyszerűbb”. Emiatt aztán

rosszul érzem magam, és ilyenkor letolok egy délutánt egy dél-budái „folyamatosan

alkalminak” nevezett diákmunkákat, ahol olyan dobozokat emelgetünk, hogy majdnem

beleszakad a derekam, de utána jobban érzem magam. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy

ti mit tennétek a helyemben, mert eléggé megrekedtem ebben a kapcsolatba. Ha nem

szeretném nem is lenne kérdés, de így borzalmas.