Miért van az, hogy egyszer szétvet a boldogság, máskor pedig legszívesebben bezárkóznék egy szobába, és csak csöndben ülnék ott? Ez milyen hatással lesz a kapcsolataimra, vagy majd elmúlik, egyáltalán mi ez?

Szerintem ez normális, amíg nem érzed azt, h öngyilkos akarsz lenni... Kicsit ingadozó a hangulatod, de a legtöbb ember ilyen. Nem lehetünk állandóan, minden percben vidámak, kell egy kis magány, nyugalom.

Én ugyanilyen vagyok, bár mostanában egyre jobban tudom kezelni a szélsőségeimet - ha valami szomorú dolog eszembe jut, azonnal elterelem a gondolataimat pozitív irányba :)

Hány éves vagy? Az okosok azt mondják, kamaszkorban ez természetes :D

Én ugyan így vagyok, párszor próbáltam öngyilkos is lenni, ugyh felírtak pár nyugtatót, amit akkor szedek, ha kiakadok, de elvileg azt mondták nincs semmi bajom.

F/19

Előfordul. Én boldog kapcsolatban élek, de olyan sok stresszt ért mostanában, hogy teljesen hiszti lettem napokra. 3 mondatot nem tudtam elmondani összefüggően, pánikrohamok kerülgettek (voltam pánikbeteg korábban), egész nap feküdtem és minden hangos szóra elsírtam magam.

Hogy hogyan hatott ez a kapcsolatomra? A barátom akármilyen fáradt is volt, leültetett, megkérdezte, mi a baj, aztán egyre jobban kiszedte belőlem, azután egész egyszerűen kidumált ebből az állapotból. Addig erősített, hogy mostanra úgy érzem, túl vagyok rajta.