Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen problémák az összeköltözésnél, hogyan orvosoljam?
Fiatalok vagyunk (én 21L, ő 23F), de már régóta járunk (3éve) viszont az összeköltözésbe félig szinte belekényszerültünk. A szüleim vidékre költöztek, én Pesten maradtam az egyetem miatt a régi lakásunkban, ő ideköltözött, hogy ketten fent tudjuk tartani magunkat.
Az összeköltözés, viszont olyan problémákat vetett fel, amivel fiatal szerelmeseknek nemigen kéne foglalkozniuk.
1.probléma: Az ösztöndíjamból, a szüleim támogatásából és az ő nem túl magas fizetéséből tartjuk el magunkat. Régen ez a pénz elég volt, hogy eljárjunk szórakozni, bulizni, hogy ruhákra, fodrászra költsek.
Most pedig mindez elmegy az ennivalóra, mosogatószerre és a rezsire. Szinte sose tudunk kimozdulni, nem tudunk félretenni és a kis tartalékokból pedig mégse szórakozhatunk.
Tudom önzően hangzik, de azt is problémának tartom, hogy a cipőm lukas, a ruháim elnyűttek és nem tudok újakat venni. Régen szinte bármikor megtehettem, hogy elmenjek a barátnőimmel plázázni, vagy, hogy egy buliban megigyak egy koktélt.
Számomra túl hirtelen csökkent az életszínvonalam és ez sokszor elszomorít és néha konfliktust eredményez. Unatkozom, rosszkedvű vagyok és rajta is látom, hogy nem boldog. De ez csak ritkán fordul elő, szeretem őt és jól érzem magam ha a közelemben van.
2.Probléma: Mivel minden szabadidőnket együtt töltjük gyakran csináljuk a saját kis elfoglaltságainkat, amit régen egymás nélkül tettünk. Házit, meccs nézést..stb. Úgy érzem már nem fordítunk elég figyelmet a másikra, nem töltünk időt együtt, csak "egymás mellett". Ez természetes? Csak én érzem ettől rosszul magam?
3.Probléma: Tudom, bagatelnek hangzik az anyagi problémákhoz képest,de: a tanulás, a házimunka rengeteg időt vesz el, és gyakran se időm, se energiám, hogy sminkeljek, szép kontyba kössem a hajam, hogy a kényelmes, takarítós melegítőm miniszoknyára cseréljem mire hazaér. Ez csak azért bánt, mert régen olyan lány voltam, aki órákat tudott sminkelni a tükör előtt, hogy szép legyen, aki fél órával előbb felkel csakhogy fogat mosson, fésülködjön és, hogy Ő ne lássa smink nélkül.
Van, aki azt javasolta, hogy adjuk fel ezt a lakást, költözzünk vissza a szüleihez. De ez egyrészt a nagy távolság miatt is nehéz (Fótról kéne bejárnom) másrészt pedig szeretek itt lakni, csinosítgatni az otthonom és ezt a helyet annak hívni. Harmadrészt viszont félek, hogy hogyan alakul a kapcsolatunk egy ilyen szétköltözés után. Vannak erről tapasztalatok? Mennyire viselne meg ez minket?
Előre is köszönök minden segítséget, véleményt, mert már eljutottam addig a pontig, hogy a helyzetemet a neten tárgyaljam meg. Ilyen szituációban számomra óriási terheket könnyíthet meg egy bátorító szó, vagy egy hatásos tanács.
válasza:
válasza: válasza: válasza:felnőtt emberek vagytok csajszi!
nemigen kellene ilyesmi alantas dolgokkal foglalkozni,mint a rezsi?
hát besz@rok:DDD.
örülj,hogy lakáshitelt nem kell fizetni.
és unatkozol?
vedd meg a fegyencedzés című könyvet,meg egy ugrókötelet és egész este csinálhatjátok ingyen.
és a bátorító szó-nagyon gyorsan szállj le a magas lóról királykisasszony!
válasza:Ismerős probléma a mai világban. Sajnos olyan mértékben csökkentek a fizetések, hogy egyik pillaantrol a másirka sokan ugyanezt a lejtőt kárták be mint te. Ilyenkor ott kell lennetek egymásnak, mert pont egyik kedves vendégemmel besézlgettem erről, hogy a válság az nem a gazdagokat és nem a szegényeket fogja érinteni, mert a gazdagoknak egyébként is lesz, a szegények meg megtanultak eddig is a jég hátán élni. Nem nézem le őket hanem inkáb tisztelem ezért.
Akik nagyon meg fogják érezni ezt azok a középolytálybeliek akiknek ugye megvolt a szépen eltervezett életük (mint neked is) aztán beüt valami baj ami miat drasztikusan csökken a pénz a háznál.
Nem egy sajnos nem kettő ismerösöm lett ezért már öngyilkos vagy tett rá kisérletet. Ezen túl kell lépnünk sajnos. Én is régen marha jól elvoltam mert sz*r körülmények közt nöttem fel elemtnem sulizni elszakadtam otthonrol és jol éltem telt ruhára csekkekre számláűra kajára és (élő) nőkre is.
Ismétlem ezen tul kell lépnetek, ne hagyjátok hogy az anyagiak közétek álljon. Gondoljato karra, hogy szeretitek egymást. :)
válasza:03:13: Köszönöm a tanácsot, tényleg segített, igyekszem felnőni a feladathoz :)
03:18: Nem a rezsi fizetését tarom alantasnak, csak az életszínvonalamat, meg a lukas cipőm és arra gondolok ilyenkor, hogy ez lehetne másképp is.
Nem unatkozom. Mármint nem a szó lábat lógatós, semmit tevős értelmében. Az untat, hogy minden egyes nap mikor este hatkor hazaérek még állhatok neki wc-t pucolni, porszívózni, mosogatni.
És nem érzem magam királykisasszonynak, amiért a fekete pulcsit szeretem feketének és nem kifakult szürkének, vagy azért, mert a szülinapom előtt pl szeretnék elmenni fodrászhoz. Régen sem éreztem magam királykisasszonynak, de legalább átlagembernek.
Azért köszönöm a kritikát, igazán hatásos :D
03:19: Neked is köszönöm. Tényleg csak azért vállaltam be az összes ezzel járó nehézséget, mert szeretem azt akivel vállalnom kell.
Csak néha, kritikus pillanatokban mérlegre teszem a problémákat, az azért cserébe kapott előnyöket és ahogyan az idő telik, ahogy minden egyre nehezebb lesz a döntés is nehezebbé válik. Ezért határoztam úgy, hogy végérvényesen hozok meg egy fontos lépést és kitartok mellette, ám előtte szerettem volna tanácsokat és véleményeket kérni, hátha az megkönnyíti a választást :)
03:32: Nem a két szép szememért kapok ösztöndíjat, hanem mert a négy gimis évem kemény tanulással telt, hogy bejussak az államilag finanszírozott helyekre és mert sikerül elérnem egy erős négyes tanulmányi átlagot. Erre a háztartás vezetése és még plusz munka mellett egyszerűen nem lenne lehetőségem.
Mellesleg nagyon kevés olyan diákmunka van, amire megfelelek, ugyanis a legtöbb állás ha részmunkaidős is d.u. 4-kor már mindenképp kezdeni kell, amit én nem tudnék vállalni, mert csak a tanítás tart 4-ig, 5-ig.
Ettől függetlenül persze be vagyok regisztrálva több diákszövetkezethez is és esetenként akad egy-egy alkalmi munka a hétvégére és persze nyárra. De a 450ft-os órabér szinte semmire sem elég, főleg nem ha csak alkalmanként tudok dolgozni érte.
Ha mégis tudsz esetleg pár hétvégi, vagy esti munkát (de remélem megérted miért nem 12 órás éjszakai melóra gondolok) ajánlani, azért fogadd hálás köszönetem.
Nem tartom luxus tevékenységnek a koktélozást, ha az említett ital 600ft, a bulizást, mert nem a Royal szálló estélyeire vágyom, és a plázázást sem, ha csupán a végletekig tönkrement cuccaimat akarom lecserélni.
Ha még mindig elkényeztetettnek tartotok, akkor sajnálom, hogy csak ennyi jön le a problémákból, amit leírtam.
Nem a panaszkodás öröméért süllyedtem le odáig, hogy már vadidegenek segítségét kérem, hanem tanácsot kérni jöttem. Viszont tanácsot csak az adhat, aki belátja, hogy nem azért írtam, mert hiányzik az új téli kollekció a szekrényemből, vagy mert nem medencés bulikon iszom a koktélt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!