Szerintetek, ez így normális?

A barátommal öt hónapja járunk, sose veszekszünk, ha nincs velem hiányzik, szeretem, ő is imád. A szex is tökéletes, így mondhatjuk minden a helyén van. Pár hete viszont, felbukkant 1 srác, akibe 5 évig szerelmes voltam. Összehaverkodtunk és részegen elcsattant egy csók is. Megbántam és rosszul is éreztem magam, hogy a párom ott van és így megtörtént, de egyben jól is, mert alig akartam elhinni h ezt az a srác adta, akibe bele voltam esve. Most is birom persze, de én csak haverként akarom őt. De ha vele vagyok másképp látom, állandóan lesem mikor kapok üzenetet tőle. Az utcán is nézem, hátha összefutunk. Ő neki kellek, de nem osztozik rajtam. Azt akarja cseréljem le rá a barátomat. Ez eszemben sincs. A párommal nagyon jó a szex, kiegészítjük egymást az ágyban. A jóindulata és a kedvessége miatt pedig egyenesen imádom! Mégsem érzem azt a nagy szerelmet, meg azt a furcsa kellemes érzést mint az elején. A másik srác iránt teljesen máshogy érzek. Az ő személyisége közelebb áll az enyémhez. Lényeg h mind2jükbe van valami, ami a másikba nincs meg és nekem mindketten kellenek, de ez lehetetlen. Lehetséges hogy két fiút szeretek? Vagy mindkettő vagy egyik sem. Nem tudok választani, mindkettőjüket másért szeretem! Fordult már valamelyikőtökkel ilyen elő? Egy fiatal lány...