Párommal nem értünk egyet a szülőkkel kapcsolatos dolgokban, ti hogyan gondolkoztok az alábbiakról?

"Beteg szüleitekről gondoskodnátok? "

Igen, ez természetes, mivel szeretem (szerettem) őket. (Sajnos édesanyám már meghalt.)

"Hányszor utaztok haza a szüleitekhez egy hónapban?"

Ez változó, alkalomtól függő. Nincs meghatározva, időnként, mikor "úgy érezzük", elmegyünk hozzájuk - MINDKÉT részről.

"Szerintetek a gyerek dolga a szülők szórakoztatása? "

Nem, de megtalálják ők a saját elfoglaltságukat. Nem gyámkodni kell felettük, hanem szeretni őket.

"Nagybevásárlások alkalmával havi egyszer például illik neki(k) segíteni, hogy ne ők cipekedjenek? "

Ez nem illem kérdése. Az apróbb dolgokat (napi bevásárlást) megteszik ők is, de persze, ha szükség van ránk, szívesen segítünk.

"Milyen gyakran jönnek(/jöhetnek?!) hozzátok a szülők látogatóba? "

Ezt a kérdést nem is igazán értem. Akkor jönnek, amikor csak akarnak. Miért, ezt szabályozni kellene? Nem börtön ez, hogy beszélőre kelljen menni...

Ha a szomszéd akkor jön át, amikor akar, a saját szüleink miért ne jöhetnének???

"Mit tennétek, ha a párotok zavarban érzi magát, ha jönnek a szülők és látod, hogy kezd befordulni és depis lenni? "

Orvoshoz vinném, mert itt nagyon nagy problémák vannak.

Én HÁLÁS vagyok a párom szüleinek, mert ők szülték meg, nevelték fel a páromat. Bár sokszor, sok mindenben nem értünk egyet, ezeket a dolgokat egy felnőtt embernek KELL TUDNIA kezelni. Ha nem megy, nem képes rá, az igen nagy baj.

- Igen!

- 1

- Nem!

- Illik felajánlani, ha tudott, hogy nekik ez probléma.

- Amikor csak akarnak, feltéve, hogy előre jelzik, hogy ne húzzák keresztbe a családi programokat.

- Nyakon vágnám ... komolyan viszont: ha valami probléma van ezzel, akkor ezt meg kell beszélni és orvosolni.

Igen gondoskodnék. Anyám mentális beteg és munkanélküli és nincs lakása. Ha én összekaparnék egyet, akkor a páromnak is megmondtam ,hogy bocs, de én magamhoz veszem. Tudod, hogy idegileg le is húzhatna a dolog, de ő nevelt fel. És részben miattam tart ott ahol (egyedül könnyebben boldogult volna). Szóval ha anyámat és őt kell választanom akkor anyám győzőt. Keresek olyan pasit aki ezzel el tud fogadni.

Nincs előre szám. Bár mivel egyetemisták vagyunk így a heti/havi 1 az fix. Ő hetente jár haza én 2-3 hetente a mamámhoz.

Ezt a kérdést nem igazán értem. Önmagában szórakoztató a fiatalok az öregeknek. De igazából amit mi szeretünk azt a szülők nem biztos.

Ezt sem kötöm számokhoz. Ahogy esik úgy puffan. Ha ott vagyok náluk akkor igen segítek végülis ez a minimum, hogy ellátnak kajával, meg ha találkozok a piacon velük és nincs semmi dolgom akkor hazakísérem és segítek neki.

Hát ez helyzet függő. Amikor jól esik nekik. Meg előtte szóljanak.

Szerintem nem normális. Ha tartózkodó az oké, de depis? Aztán ha elmennek kigyógyul? Mondja el mi a baja azt segítünk rajta.

Nálunk a barátok is akkor jönnek amikor akarnak. Igaz nem látogatnak meg túl sokszor.

De ez egy beteg felfogás.

"szülők nem élnek olyan sokáig, mint a barátok"

Erre azért ne vegyél mérget :-(

1. Igen, természetesen, ráadásul nekik csak én vagyok, még csak azt sem tehetem meg, hogy más családtaggal felváltva gondoskodjak róluk. Amiben tudod, segítek, én is számíthattam rájuk mindig. Ez nem azt jelenti, hogy minden kis csip-csup náthánál hazarohanok, komolyabb betegségre értettem.

2. Kb. egyszer egy hónapban.

3. Nem.

4. Nem szoktam azért hazaszaladgálni 60 km-re, hogy a bolttól a kocsijukig vigyem a táskájukat. Úgyhogy ez attól függ, mennyire idősek, mennyire betegek, mennyire mozognak nehezen, milyen messze lakunk, stb.

Elég ritkán jönnek hozzánk, mert a párommal nem annyira jönnek ki, de jöhetnének bármikor.

Az utolsóra nem tudok így válaszolni, mert ahhoz tudni kéne, hogy mi az oka a viselkedésének. Az én párom pl. a törékeny viszony ellenére sem fordul be, meg nem depizik a szüleimmel való találkozáskor, eltársalog velük és megy tovább az élet.