Volt már más is ilyen helyzetben? Eléggé tanácstalan vagyok.

A helyzet a következő: van egy lány hés vagyok én. 10-11 éve ismerjük egymást, de igazán jóban tavaly nyáron lettünk, nem sokkal azután hogy szakított az akkori barátjával. Nagyon sokat beszéltünk/beszélünk most is, a jelen helyzet az, hogy ha nem beszélünk mindennap, már hiányzunk egymásnak, gyakorlatilag úgy vagyunk mint egy pár, ám a smárolás, tapizás, szerelem nélkül, vagyis képesek vagyunk akár 4 órát ülni a lépcsőházban, összebújunk, beszélgetünk. Namármost: ma csak poénból rákérdeztem hogy "cicám ugye nem szerettél belém? :D" erre azt válaszolta hogy mi nem lehetünk szerelmesek, mert utána, mármint szakítás után már nem lenne ugyanaz. Ezzel teljesen egyetértek, én sem bírnám ki nélküle :/ naviszont ezzel bogarat ültetett a fülembe, tudtam hogy ő sem közömbös, én sem vagyok az iránta, ám a barátságunkat egyikünk sem akarja kockáztatni...

Tehát a kérdés: belevágjunk, vagy maradjunk így, hogy igazán egyikőnk sem boldog. Bár lehet hogy ő igen, de én így nem tudok teljesen boldog lenni :/

még utolsó infónak, mikor utoljára ücsörögtünk a lépcsőházban, eljött az a tipikus "csók előtti" pillanat, csak megzavartak minket, de utána hálát adtunk hogy nem bonyolódott a helyzet :D