Szerintetek alapjában véve, a tapasztalatokat és minden mást figyelembe véve a nők vagy a férfiak az ost. Bábbak a párkapcsolatokban? Ki mit mond?

Először is tisztáznám: nem sztereotípiákat soroltam, hanem megfigyeléseket. Nem általánosítottam, hanem tipikus ostobaságokat SOROLTAM, azaz igen: ömlesztettem.

Egyébként meg nem szeretem a hozzáállásod: ha belém kötöttél, kérlek mondj is valamit! Úgy értem, én elmondtam a véleményemet (és igen, én is sokkal árnyaltabban látom ennél, csak nekem sem volt épp időm oldalakba foglalni), te azt mondtad, így szar, és fölényesen továbbálltál.

"szerintem lelkileg a férfiak érzékenyebbek"

Kifejtenéd? Van véleményem, de te jössz.

Nem egészen azt írtam, hogy "szar". Ne vigyél bele ennyi szubjektivitást.

Férfi vagy? :)

Nem, nem egészen azt mondtad, hogy szar, csak éppen leírtad, hogy egy rakás sztereotípiát soroltam, amiknek csak egy-két százaléka igaz. Szerintem nem voltam szubjektív, objektívan nézve is eléggé le lettem oltva :D.

Amikor lenyomtam a küldés gombot, egyből végigfutott az agyamon, hogy tuti, valaki bele fog kötni, hogy ez így nem fedi le a teljes halmazt; most pótolnám is: szerintem sem. Én csak egymástól független, szélsőséges és mégis gyakori eseteket soroltam, nem mondtam olyat, hogy mindenki így működik. Az eseteket csak szimplán felsoroltam, egy szóval sem mondtam, hogy egy párkapcsolatban két olyan, a kreténség mércéjén állatorvosi lónak tekinthető egyén kerül össze, akik ezeket sorban reprodukálják. Ezek olyan ellentétek, amiket a saját környezetemben sokszor láttam, illetve itt, GYK-n is folyton olvasok. Pusztán arra akartam reflektálni, hogy rengeteg sztereotip történésnek meg van mindkét oldalon a megfelelő ellentétes reprezentánsa, nem állítottam, hogy leírtam a párkapcsolatokban felmerülő problémák teljes tárházát.

Amúgy azzal nem volt gondom, hogy ellenkező véleményedet nem voltál rest nyersen megmondani, hanem azzal, hogy minősítetted a hozzászólásom, de lusta voltál elmondani, mire alapozod. Ebbe nagyon sokszor futottam bele, és szinte mindig nőkkel vitatkozva (kérdésedre válaszolva: igen, férfi vagyok :)). Arra gondolok, amikor leírom a véleményem, majd megjelenik valaki, lepontoz, majd közli, hogy ez hülyeség. Kulturáltan megkérdem, miért, erre meg valami fellengzős és üres kitérő választ ad, amivel vagy azt sugallja, hogy nem fog most lealacsonyodni a szintemre, vagy azt, hogy ha magamtól nem tudom, akkor nem ő fogja elmagyarázni (a kedvencem, amikor lepontozzák még a visszakérdésem is). Nagyjából ennek mintájára cselekedtél te magad is.

Nem pontoztalak le. A véleményem pedig általában, nem ritkán több oldalon át fejtem ki, pontosan erről a témáról. Most sok a munkám, ennyi.

Amiket írtál, annak lényegi mondanivalójával egyetértek, bár sok dolgot épp fordítva tapasztalok.

Tudom, sok nő szidja a "bunkó" férfiakat- HALLOTTAM róla, de ez egyre árnyaltabb, mert például- remélhetőleg elhiszed- én még soha életemben nem tettem ilyet. Hogy miért, annak megintcsak megvan a maga oka, ahhoz nekem itt szintén kb. egy oldalon át ecsetelnem kellene, milyen nő vagyok. De még a barátnőim, munkatársnőim sem tesznek ilyet. Ellenben rengeteg férfi szidja a "gonosz, bunkó" nőket- legalábbis az én ismeretségi körömben, holott éppen az olyan nők után futnak nagyon sokszor.

Ennek egyik nem esetében sem vagyok híve- a másik hibáztatásának. Nézzünk először önmagunkba, mert a panaszkodás senkin sem segít.