Éreztétek már úgy, hogy egyedül fogtok maradni életetek végéig?

16 évesen? Ne fárassz már...

Ha 35 lennél, akkor még megérteném.

Amúgy nem, soha nem éreztem ilyet.

Kérdező, én megértelek. A te korodban én is ezt éreztem, és nagyon sokat szenvedtem a gondolattól. De hidd el, amint összejön egy kapcsolat, ezt teljesen el is fogod felejteni :) addig is maradj erős, jókedvű, igyekezz minél több időt a barátaiddal tölteni, addig sem vagy egyedül :) amikor én is ebben voltam, mint te, azt hittem, hogy ezzel egyedül vagyok. Most, évekkel később látom csak általatok, hogy tinikorban azért nem kevés ember éli át ezt. Sajnos. De hidd el, túl leszel rajta, csak idő kérdése :)

22/L

Én 25 évesen érzem azt sokszor, hogy bár van egy nagyon hosszú ideje tartó párkapcsolatom, folyton magányosnak érzem és fogom érezni magamat.

De aztán van barátokkal, és Vele 1-1 olyan pillanat, ami Olyan. És akkor az jó:-)

16 évesen ez ellen úgy tudsz tenni, ha sokat jársz emberek közé, "kiválogatod" azokat az embereket, akikkel őszinte kapcsolatod lehet/van és igyekszel velük minél több időt eltölteni. Az én mindennapjaimban legalábbis ezek a kulcsemberek adnak erőt; hogy bármikor bármi történik, hozzájuk fordulhatok és kaphatok olyan tanácsot vagy éppen csak ("csak") intenzív törődést, amitől visszajön az életkedvem.

Nem mindig könnyű megtalálni az ilyen embereket, de 16évesen éppen jó helyzetben vagy, mert sokaknak ekkorra már benő a feje lágya, de még elég nyitottak életre szóló barátságok megkötésére (persze ezt akkor és ott még senki se tudja:-))