Pár hete szakítottam a barátommal és kiderült, hogy terhes vagyok! Mit csináljak?

Szia!Nem osztok tanácsot, csak elmesélem az én történetem: 23 éves koromig nem volt barátom nem is nagyon foglalkoztatott a téma . Mivel édesanyám meghalt, 10 éves koromtól kezdve nagyanyám nevelt, mikor megromlott a viszonyunk, és én pont ebben az időben tudtam meg az egyik ismerősőmről hogy nem csak ismerős, hanem több is szeretne lenni, így kicsit nyitottabb lettem, és nem sok kellett hogy beleszeressek. Most le lehet pontozni, de egy hónap után összeköltöztünk. Akkor zavart a dolog,hogy mit szólnak az emberek, de kárpotólt Ő!Rá egy hónapra tabletta mellett teherbeesetem.Sokáig barátomnak sem mertem elmondani, mert bennem az a kép volt hogy gyereket úgy "illő" vállalni, ha már házas vagy munkával házzal stb. Az hogy elvetessem fel sem merült bennem, nem tudom miért. Mikor a nagyanyám megtudta, minden voltam, csak úri lány nem. Akkor úgy gondoltam, hogy soha nem leszek képes boldog lenni, mert mindenki elitél...Mellesleg utolsó éves főiskolás vagyok. Aztán "utolért" a terhesség az összes finomsággal együtt(hányiger szédülés, hasmenés, lábdagadás gyomorégés, derékfájás. ..)))).És egyszercsak azt vettem észre, hogy eszembe se jut, hogy ki mit gondol, imádtam terhes lenni. Aztán mikor idén márciusban megszületett a kisfiam ...rájöttem, hogy ez így volt jó... mikor elöször mosolygott rám, elöször megfordult,ahogy sikongat, köpköd a kajával:) és ahogy rám vigyorog mikor meglát:))))semmi pénzért nem cserélnék senkivel.

ezzel nem azt mondom hogy tartsad meg,mert tény és való hogy nem könnyű egy gyerkőccel, de szerintem mindent megér, ezenkívűl mindig van valaki aki segít.Ez a legszebb egy nő életében, és egy férfiéban is, ha végigéli veled.Ha nem is szeret, de joga van tudni, és közösen veled megbeszélni, hogy mit tegyetek. Ezenkívül a szüleid lehet rosszabbul vennék, hogy nem tudnak/tudtak az unokáról(szerintem már az),mint hogy szűz vagy e még.

A döntésedhez kívánok sok sok bölcsességet, és ha úgy határoztok, hogy megtartjátok, akkor sok sok örömet, és derűt. Ha nem nagy kérés: én szívesen olvasnék róla később, hogy mi lett a döntés.

Egyetemre jártok--> feltételezem, értelmes emberek vagytok--> beszéljétek meg.

Ne vetesd el a babát, ha csak egy mód is van rá, hogy felneveljétek!

Egy 8 hónapos kisfiú anyukája

mindig is úgy voltam vele h abortusz.. semmi.. aztán megnézettek velünk egy abortuszos filmet..hogy csinálják mindet megmutattak benne.. 45 percen keresztül sírtam és nem csak én hanem körbelűl az összes lány aki látta.. elhatároztam hogy abortusz soha , és undorító dolog.. de aztán beleképzeltem magam a helyzetedbe.. nem lehet neked most könnyű..de..ahogy az elöttem lévő is leírta, hogy annál szebb nincs amikor mosolyog meg ilyenek.. szerintem legszebb érzés lehet a világon. nekem nincs babám, fiatal vagyok még és nem is tervezem..de ha egy mód van rá.. gondold végig hogy mi lenne ha megtartanád a babát, képzeld el milyen lenne vele az életed, vagy a másik út hogy milyen lenne nélküle befejeznéd a sulit lehet hogy fényes jövő várna rád.kiépítenéd a karriered és még a nagy ő is betoppanhat akire ha ránézel a gyermekeid apját látod benne..

17/L