Ellentétes érzéseim vannak, magam sem tudom mit akarok! Mit tegyek?

Barátnõmmel már 8 hónapja együtt vagyunk. Az elején nagyon el voltam varázsolva, hirtelen túl jóval lepett meg a sors, nagyon szép, kiváló társ, a szülei is nagyon jófejek, imádjuk egymás elfoglaltságait és ráadásul közel lakunk egymáshoz. (Ezutóbbival mindig hadilábon álltam, 50 km-en belül sosem találtam barátnõt.) Az egész város tudja hogy együtt vagyunk, mindenféle nagyképûség nélkül mindenki ezen ábrándozik. Megjegyzem, a szülei már össze akarnak adni minket... Természetesen mindenkinek vannak hibái, nekem is, de Neki is. Egyre jobban kiidegel azzal, hogy mindent megmagyaráz, okoskodik, meg ilyenek. Ô teljesen más, mint én. Kerülöm a konfliktusokat, õ nem. Igyekszem elvegyülni a tömegben, de õ valahogyan mindig felhívja magára a figyelmet.

Nagyjából 1 hónaposak lehettünk, mikor csak pár centin múlt, hogy megcsaljam, majdnem elcsattant egy kósza csók... errõl senki nem tud, csak az a bizonyos hölgy, és én. A hab a tortán, hogy fülig szerelmes voltam a csajsziba, mielõtt összejöttünk barátnõmmel. Õ ezt a majdnem megcsalást megtudta, de hazugságban élek azóta, mivel durván megkavartam a dolgokat.

Aztán jöttek a szép idõszakok, minden rendben, majd veszekedések, aztán megint imádjuk egymást. Az még egy nagyon zavaró dolog, hogy rendszeresen kibeszél engem olyan embereknek, akire rohadtul nem tartozik a dolog.

Mostanában másra vágyom, nem arról van szó, hogy nem szeretem, de nem akarom minden szabadidômet vele tölteni, csinálni akarom a saját dolgaimat. Ha úgy akad egy nap, hogy mást akarok csinálni, akkor már vérig van sértõdve.

Nem tudom mit csináljak, néha már úgy vagyok, hogy inkább jobb lenne mindig más csajt szédíteni, de azért jó érzés, hogy "otthon várnak"... Erre varrjatok gombot! Már ki kellett adnom magamból. Csajszi 23, én 18