Ha huszonéves lányoknak huzamosabb ideig nincs barátjuk, miért mondja rájuk azt sok fiú, hogy biztos valami nem ok náluk, azért nem járnak senkivel? Vagy a 30 felettiekre azt, hogy biztos leszbikusok?

Mert az ember alapjában véve társas lény és furának tartja, ha valaki egyedül él és nem vágyik társra. Fiúknál amúgy ugyanez a helyzet, ha meg huzamosabb ideig nincs nője, akkor már leb.zizzák, stb.

30/F

A kutyák is ugatnak ha valakit nem ismernek. Pletyka mindig lesz, sokaknak annyira unalmas és egysíkú az életük, hogy muszáj a máséval foglalkozniuk.

De intelligens, normális ember nem ül fel holmi rosszindulatú pletykáknak.

Akik a hátam mögött súgdolóznak épp jó helyen állnak, hogy kinyalják a seggem. Ki a franc foglalkozik a véleményükkel szerinted?

Ha a pasi olyan hülye, hogy ez alapján ítél meg egy lányt, hogy mit hallott róla anélkül hogy ismerné az inkább maradjon is egyedül örökre...

"Nem vagyok szingli, csak igényes és tudatos a párválasztásban".

"Aki szingli nem biztos, hogy magányos és aki kapcsolatban van nem biztos, hogy boldog."

"A falu az a hely ahol a szomszédaid jobban tudják mit csináltál mint Te magad."

Nem a pletykák alapján kell megítélni valakit. Ha meg valaki tényleg homoszexuális akkor legyen az. Szíve lelke joga, mindenki úgy él ahogy akar ebbe senkinek semmi beleszólása nem lehet. Ítélkezni pedig embernek nincs joga csak Istennek.

Ja, azért nem mindegy, hogy valaki tudatosan van egyedül, vagy végigpicsogja a 20-as éveit, hogy a Jocóka szerelmére áhítozik, aki le se szarja.

Szerintem tízezer huszonéves lányból ha egy olyan van, aki tudatosan dönt úgy, hogy nem vágyik partnerre (bár ez sem egészséges), a többieknek ha hosszabb ideig nincs, az általában nyafogással jár, és ezt a környezet nagyon meg tudja unni.

Én is ismerek ilyeneket, harmincasban is. Leszbikusnak nem mondanám őket, de valóban komoly problémáik vannak.

Kérdező, annyira megértelek.

Én még csak 21 vagyok, de már megy a duma, hogy leszbikus vagyok, stb. 18 évesen volt először barátom, annak vége lett másfél év múlva, aminek örülök is, mert nem volt jövője. Szerencsére a szüleimnél és a barátaimnál ez egyáltalán nem téma, hogy van -e valakim, vagy nincs. Vesztemre rövid a hajam is, illetve vannak férfias vonásaim, úgyhogy... Nem tagadom, biszexuális vagyok, de ezt nem tudja senki, nem beszélek róla, csak a barátaim előtt, akikben bízhatok. Egyszerűen csak nem szeretnék kapcsolatot, nem találtam meg még a megfelelő embert és nem vagyok kapcsolatfüggő. Főleg, hogy az előző barátom sok mindenben hátráltatott és érzelmileg zsarolt. Egy ilyen után nincs is kedvem senkihez. Meg alapból jobban szeretek egyedül, amikor azt csinálok, amit akarok és nem kell senkihez sem alkalmazkodnom. Ismerkedni se akarok. Ebből a közhelyből is elegem van, amit egy előttem szóló említett, hogy az ember társas lény, bla, bla, bla. Én tudom, hogy nekem mi a jó, nem más. De valójában meg lesz*rom, hogy kinek mi a véleménye. Csak annyit kell mondani, hogy F*ck you and get a life!