"Szegény lány"-effektus?

Az a fajta ember vagyok, akit a következő közhelyekkel illettek mindig is:

- változz meg

- sose lesz csajod

- ilyen hozzáállással sosem lesz csajod

- neked nem való barátnő

23 éves vagyok, 21 éves korombna volt egy 1 éves kapcsolatom, utána 1 évig csajozás szinte éjjel-nappal, de folyton leráztak a lányok előbb utobb, max a csunyábbak akartak volna velem összejönni, a többi láyn max 2 randi után lerázott. Ilyen egyszeri dugások is alig jöttek össze, és az is csak a csunyább lányokkal. Most lett egy barátnöm nagy nehezen, átlagos szépségű, nekem minden igényemet kielégiti ilyen szempontból. Még az átlagos lányokért is güriznem kellett azt lehet mondani.

18 éves koromban is volt egy barátnöm, de az a viszony katasztrofális volt az éretlenségem miatt. Azt mondhatnám, hogy mind a 3 csajom vékony, átlagosan szép, nőies arcú lány.

Mégis mai napig azzal jön mindenki, hogy változzak meg, mert igy nem érdemlek meg egy nőt sem. De még egy kutyát sem. Meg küldözgetik a barátnőmnek a "résztvétnyilvánitást" amiért velem van...

oké, életképességem elég csekély meg az éeltvitelem is katasztrofális most. De mindegy mi volt, mindig azzal jöttek az emberek, hogy változzak meg. Mondjuk 10 éves koromtól kezdve jönnek ezzel, azóta sokat változtam, de ugyanugy meg kell változnom. MIért nem mondják azt, hogy legyek nomrális, emberi viselkedésű/életű? Olyan ember, akinek vannak céljai és az életbenmaradás motiválja minden cselekedetét?

Én sajnos ilyen stréber gyerek voltam, aki a szülei miatt végzi el az iskolát és mindig mások életét éli. Mivel annyira joképü se vagyok, ezért (életszemlélet+külső) sejtheted hogy a lányok kerültek.

Azt mondhatnám, hogy egyetlen dolog amit saját magamért tettem, hogy becsajoztam. De azt is csak azért, mert valódi motiváciom volt rá.

De ez a "szegény lány" effektus az agyamra megy.