Pasik! Miért nem mutatjátok ki az érzéseiteket? Hiszen egy párkapcsolat erről is szól. Nem értem.

"

Ha meg kimutatom, az a baj, hogy "rátelepszem"."

ez a baj, nem rá kell, hanem mellé. :-P

El kell mondani neki amit érzel! S hogy mit szeretnél tőle! Aztán vagy változtat vagy nem. Lehet, hogy nem annyira az a fajta aki kimutatja, na de hogy soha? Azért az elég elszomorító és elgondolkodtató.

Én megmondtam a barátomnak, hogy mi nem tetszik. Mondta, hogy változtatni fog rajta. Ő is úgy volt, remélem már csak volt (eddig mutatott javulást azóta), hogy hét közben örültem volna ha ír egy két sort, ha már úgyis gép előtt ül. Akkor írhat nekem is igazán pár sort, nem törik le az ujja. Szerintem nem nagy kérés, hogy mutassa ki hogy szeret ilyen kis apróságokkal, pár jó szóval. Mert ha nem akkor honnan tudjam hogy nem csak arra kellek hogy összejárni? Nem hétvégi partner akarok lenni. Tudom, hogy szeret de vannak bizonyos dolgok, amik hiányoznak. A baj, hogy ő ezt nem érzékelte. Mondtam neki hogy nagyon csalódtam. Én kimutatnám neki jobban, de most visszafogtam magam, mert elkényelmesedett. Ha látom, változik én is visszaváltozom valamennyire, olyan szintre hogy ne vegyem át a férfi szerepét azért. Az a bajom, hogy én udvarolok már néha, amit nem kéne de ha szeretek nagyon szeretek és szeretem kimutatni. De ha nem viszonozzák, akkor természetesen én sem mozdítom kisujjamat sem. De örökké sem fogok várni a csodára, van egy pont amikor elegem lesz a várakozásból.