Hogyan tovább? 2 napja szakítottunk a barátommal. Már nem működött, de én nagyon szeretem Őt! Mindenről Ő jut eszembe és nemtudok másra gondolni csak a közös emlékekre.

Gondolj arra hogy miért nem működött, és hogy mi volt az oka szakításnak... koncentrálj a "rossz" emlékekre, így könnyebb lesz elfelejtened, és továbblépned.

Mivel még csak 2 napja történt,még gyászold! Ilyenkor még sza.r majd pár hét vagy hónap és jobb lesz.túl korán tetted fel ezt a kérdést.

Nekem van egy olyan elméletem, miszerint, ha hagyod magad az elején szenvedni, nem akarsz erős lenni és nem akarod elfojtani, akkor hamarabb elmúlik a fájdalom. Amúgy a hetek-hónapokat reálisnak tartom, de inkább a hónapokat. Nyugodtan éld át újra-és-újra az emlékeket, idővel múlni fog... ezen törvényszerűen túl kell esned, nem tudod kikerülni...

Még nagyon friss ez a dolog.Nem egyik pillanatról a másikra megy elfelejteni a másikat,főleg ha 4 évig voltatok együtt.Az idő múlásával jobb lesz.Próbálj meg másra gondolni,foglald el magadat valami mással,vagy menj el bulizni a barátaiddal.Próbáld lezárni ezt a kapcsolatot,és ne azzal foglalkozz folyton,hogy mennyire fáj és mennyire hiányzik,milyen rossz nélküle,mert csak mégjobban belelovalod magad,és annál rosszabb lesz.Én is most szakítottam a barátommal,nekem is hiányzik,de megpróbálom elfelejteni.Átgondoltam az egész kapcsolatunkat az elejétől fogva a végéig,a sok szép emléket amit közösen éltünk meg,na és a rosszakat.Én akkor arra jöttem rá,hogy nekünk már együtt nincs jövőnk,nem érdemes újra megpróbálni.Javaslom neked is,hogy értékeld a kapcsolatot,és gondolj vissza rá,aztán mérlegelj.Mért szakítotatok?Ki szakított kivel?Mert ugye te azt írtad,hogy nagyon szereted őt.És ő téged?Mert ha ő is így érez,akkor lehet,hogy megérne a dolog még egy próbát.

Szia! ne haragudj, hogy ezt fogom írni. Nem bántani akarlak vele, de ez a tény. Ha véget ér egy tartós kapcsolat, ami sokat jelentett neked, az ugyanolyan gyászt vonhat magával, akár egy haláleset. Ugyanaz a lényeg: elveszítettél valakit, akit nagyon szeretsz. Arra akarok rámutatni, hogy a gyászt és a szenvedést ilyenkor sem lehet se kikerülni, se megspórolni. Muszáj túlesned rajta. Fel kell dolgoznod a veszteséget, hogy utána tovább tudj lépni, és újra képes legyél boldogan élni a bőrödben. Eleinte a fájdalom, a sírás elkerülhetetlen. Előző válaszolóknak igaza van. Még friss a seb, ilyenkor szenvedni természetes.