Te hogyan szeretnél szerelmes lenni?

Hát ez amiről írsz szerintem a kutyák az utca sarkon esete.

A szerelemnek mindehhez semmi köze sincs.

Tudod a szerelem az nem kangörcs, a szerelembe nem esik bele az ember, mint a ló az árokba vagy légy a levesbe: az nem szerelem, hanem kényszer neurózis.

A szerelem az az udvarlással és a felelősséggel kezdődik.

És nem kívánság műsor, hogy hogyan szeretnél, hanem éppen a szöges ellenkezője: hogy neked milyennek kell lenned ahhoz, hogy elnyerhessed!

Ha egy másik kényszerneurotikust keresel, akkor az csak szerencse kérdése, a n agy számok törvénye alapján előbb-utóbb a horgodra akad egy, ha tényleg keresed.

Hogy aztán egymás kicsit megismerve, és kijózanodva a vágyálom világból, előbb-utóbb összevesszetek és még depressziósabbak legyetek, mint előtte.

Ha viszont igazi szerelemre vágysz, akkor először neked kell azt a másiknak adnod.

A szerelem az szerelmet gyújt mások szívében, és ez alól senki sem kivétel.

A kérdés mindössze az, hogy te képes vagy-e mindenre.

Ha igen, akkor a szerelmed viszonzása garantáltan megfog érkezni akkor, amikor annak már itt lesz az ideje, amikor a munkád gyümölcse beérik.

És ez már olyan szerelem lesz, ha kergetnéd, akkor sem tudna téged elhagyni.

Kezdő alapozó mű: Erich Fromm: A szeretet művészete.

#6 vagyok

Szerintem az igaz szerelmet nem kell keresni. Csak nyitott szemmel kell járni.Viszont az igaz szerelemhez tényleg idő kell (ahogy a #1 írta), nem megy csak úgy "uk-muk-fuk". Valaki megtetszhet vagy vonzódhatsz iránta, de szerelmes lenni egy pillanat alatt? azt nem lehet.

Apránként megismerve a másikat, és a személyébe beleszeretni. Nem külsőre (valamennyire az is számít persze, hogy tudjak hozzá vonzódni!).

Én most kezdek elszerelmesedni - lassacskán ismertem meg a férfit, aztán elkezdett udvarolgatni (nekem ez is fontos, hogy érezzem részéről is az érdeklődést, anélkül nem lobban lángra bennem a szerelem). Minél jobban megismerem, annál inkább érzem, hogy őt kerestem...