Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem nem bízhatok meg egy férfiben sem, mit tegyek?
Nincsenek rossz tapasztalataim, engem még tudtommal nem vertek át, nem csaltak meg, nem akartak kihasználni, nem volt olyan, hogy csak egy szex aztán ennyi... szóval nem kéne, hogy ne legyen bizalmam, de mégis ez a helyzet...
Most is, hiába szeretem a barátomat és tudom, hogy ő is engem, valahogy úgy érzem, hogy csak azért szeret meg bárki is, mert megtetszem neki (valószínűleg jó csaj lehetek, mivel igen sokan próbálkoznak nálam... bár én magamat nem látom annak, szóval lehet, hogy csak a többségnek ilyen alacsony igényei vannak, nem tudom). És ez a gondolat nagyon zavar... persze az is rossz lenne, ha nem tetszenék külsőre annak, akivel együtt vagyok, de már első pillanattól kezdve olyan lelkes mindenki, nyilván nem azért, mert annyira megszeretne, csak a külsőm miatt...
Most szerencsés helyzetben vagyok, mert a barátommal mindenben ugyanazokat a dolgokat szeretjük, pont olyan a személyisége, mint az enyém, dehát hiába, mert ő is első ránézésre eldöntötte, hogy velem akar lenni, láttam rajta, szóval ha buta lennék, unalmas, stb... lehet, hogy akkor is ugyanúgy együtt lennénk.
Mit kezdjek ezzel a gondolattal? Vagy csak egyszerűen ne legyek kapcsolatban senkivel? Nem tudom kiélvezni sajnos emiatt...
21L
Pont tegnap volt az utolsó nap, hogy nemet mondott, egy szerinte is nagyon jó programra.
Ez volt az utolsó próbálkozásom. Többet nem hívom sehova sem. Eleget szenvedtem miatta. Többet nem szeretnék foglalkozni vele. Kiábrándultam a helyzetből is és belőle is.
Köszönöm, hogy leírtad bővebben!
Nagyon sokat beszélgetünk, ő az egyetlen olyan ember eddigi életem során, akivel bármiről merek beszélni, korábban nagyon gátlásos voltam... mármint ez szerintem senkinek nem tűnt fel, mert látszólag nagyon beszédes vagyok, társaság középpontja, ilyesmi, szóval csak úgy értve vagyok gátlásos (és szerintem inkább ez a valódi gátlásosság), hogy a valódi vágyaimról, mélyebb gondolataimról nem merek beszélni senkinek, mert hogy az úgyse érdekelne senkit. Hát ő kivétel, neki minden olyan dolgot is el merek mondani, amik a legmélyebb vágyaim, vagy éppen szexuális fantázia, vagy bármi, ami korábban nálam tabu volt... merek neki beszélni mindenről, és ez nagyon jó érzés, most kezdem megérteni mit jelenthet az a szó, hogy lelkitárs, vele az első találkozásunk óta így vagyok (egy egész estén át tartó tó parti beszélgetéssel indult az ismeretségünk). Minden programjára elhív magával, családi programokra, haveri programjaira is, szerencsére kedvelnek a rokonai, ismerősei. A problémáinkat megbeszéljük, olyan dolgokat elmond, hogy tudom, ez a bizalomnak egy nagyon magas foka már...
Tudom, hogy egyszerűen tökéletes lenne ez az egész, az is... de erről az egyetlen dologról nem beszéltem még vele soha, amit a kérdésben írtam,... ez annyira megalázó lenne neki ezek után, nem akarom megbántani. :( Viszont szeretném elfelejteni ezeket a gondolatokat, tudom, hogy ez nem normális dolog, hogy így látom!
És szerintem nem is értené, hogy merülhet ez fel bennem egyáltalán, hiszen már annyi mindenre mondta, hogy miket szeret bennem, de valahol magamban mégis így gondolom. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!