Gáz, ha én így képzelek el egy ideális kapcsolatot egy fiúval? Csak én vagyok egyedül ezzel?

Ma a barátnőim körében szóba jött a téma, hogy hogyan is képzelnek el egy jó kapcsolatot és ők mondták, hogy a fiú elviszi őket vacsorázni, virágot visz nekik, ajándékokkal kényezteti őket, együtt mennek hétvégén bulizni. De nekem mindez olyan habos-babos és egy kicsit felületesnek is tűnik. Gondolom ez a normális, de én csöppet sem így képzelem. Meg is mondtam nekik, hogy az én "álompasim", hogy félig a "haverom", félig a szeretőm.

Szeretem ha egy fiú/férfi spontán és van humora és úgy "elvagyunk". Nem lenne ellenemre, sőt kifejezetten tetszene, ha együtt néznénk meg a hétvégi focimeccset és nagyban zabálnánk a mogyorót meg a chipset anélkül, hogy hisztiznék, hogy elhízok. Vagy együtt sörözgetnénk. Ne adj' isten ha szereti a Call of Dutyt, meg a lövöldözős játékokat, szívesen beülök mellé és együtt kockulok vele, ha megmutatja hogy kell játszani. Hétvégén, a buli helyett áthívom magamhoz, főzök egy nagy adag kaját és egész nap fetrengünk az ágyban. Esküszöm, még azon is nevetnék, ha elkezdenénk úgy játékosan bunyózni, mint a 2 évesek. Hajlandó megnézni velem az idióta csajos sorozataimat. Esténként el jön velem futni, de úgy nevetünk egymás hülyeségein, hogy már a hasizmunk is belefájdul és nem tudunk tovább szaladni. Aki csak úgy spontán beállít hozzám akár hajnali 3kor is, hogy látni akart. Csak úgy bepattanunk a kocsiba minden cucc nélkül is elindulunk messze, el. Benne van sok őrült dologban és tudok vele és rajta felszabadultan nevetni. Aki bújik hozzám mint egy cica, mikor kettesben vagyunk, de a haverjai előtt mégse játssza meg magát, nem kezd el távolságtartó lenni, vagy pont az, hogy nem nyal meg fel. Akivel az égvilágon MINDENT ki lehet vesézni. Ritkábban becsiccsentenénk és táncolnánk meg énekelnénk, mint az idióták. Aki szeret új dolgokat megtanulni, utánajárni a dolgoknak és igenis okos. Meg egy csomó dolgot még felsoroltam, de a barátnőim mondták, hogy én csak azért vágyom erre mert egy kicsit fiús stílusom van, de egyébként ők nem tudnának elviselni egy ilyen kapcsolatot, de hál' istennek még nem botlottak ilyenbe. (kinézetre nem, csak belsőleg vagyok fiús) Tényleg nem "egészséges" ez a dolog? Mivel nem volt még úgy igazi kapcsolatom, így nem tudtam még semmi következtetést levonni, így megkérdezném: nincs is esélyem ilyen fiút találni? Nehezen nyitok az emberek felé és gondolom az ilyen férfiak is zárkózottabbak lehetnek, vagy rosszul gondolom?