Ti együtt maradnátok a párotokkal úgy, ha már nem szerelemből szeretitek?

A másik: csak azért ne maradj vele, mert nem mersz egyedül lenni. Tiszteld meg őt azzal, hogy nem csak "használod", hogy ne légy egyedül, hanem el is engeded, ha már igazán szeretni nem tudod.

És ha újabb kapcsolatod lesz, ne hanyagold el megint a barátaidat.

A mi véleményünk nem számít,az enyém sem. Csak a saját történetemet tudom elmondani.

2 évvel ezelőtt (most 23 vagyok) megismerkedtem egy fiúval. Nagyon sokáig barátok voltunk,de már az első találkozások alkalmával is fellobbant az az igazi,heves "filmes" szerelem, csak sokáig nem léptünk. Végül összejöttünk hivatalosan is,és nagyon sok mindent átéltünk együtt. Jót,még jobbat,rosszat és olyat is,amire mindketten azt hittük,hogy nincs bocsánat. Valahogy mégsem szakadtunk el egymástól sosem. Még mindig együtt vagyunk,és boldogabbak vagyunk,mint valaha. Nem az az elvakult szerelem van már,mint ami volt,de ez természetes. Azt a fajta szerelmet felváltotta egy sokkal stabilabb és kiépültebb kapcsolat. És SZERINTEM az ilyenekre érdemes figyelni :)

Sok sikert a döntéshez,tudom,hogy nem könnyű.Képzeld el azt,hogy milyen lenne,ha nem lenne melletted. "Csak" annyit érzel,hogy nagyon más, vagy komolyan szomorú leszel a gondolattól? Tudja az ember, hogy ki az,aki nélkül nem akar továbbmenni.

Sok szerencsét!