Igazi szerelem, amiben aggódok?

Én saját tapasztalatból annyit tudok mondani hogy szerintem nem feltétlenül jó ha az ember minden nap együtt van a párjával. Az elején minden szuper, aztán egy idő után én azt éreztem hogy megfojt a dolog, nem volt időm a saját dolgaimra, mindig kompromisszumot kellett kötnöm magammal, és minden alkalommal én voltam aki végül enged.

Egy idő után borzasztóan feltorlódott bennem az érzés hogy nincs egy szabad délutánom, és hazudnom kellett hogy dolgozom vagy ilyesmi, ha akartam magamnak időt szakítani, és szerintem ez hosszú távon működésképtelenné tehet egy kapcsolatot.

Azért írom ezt le mert bár nem tiszta a dolog, de kicsit hasonlónak tűnik a helyzet mint amiben én voltam, és persze nehéz azt előadni hogy "figyelj ne találkozzunk annyit mert..."

Szerintem a legjobb amit tehetsz hogy szóba hozod a dolgot akármennyire is esik nehezedre. A problémákat csak így lehet megoldani. Ha azt mondja hogy semmi gond, de még x idő után is ugyanígy érzel, akkor hozd elő újra, addig amíg ki nem bújik a szög a zsákból. De előtte mindenképp gondold át hogy valós dolgok miatt aggódsz e.

Például engem kivisz az észből mikor a barátnőm azt mondja hogy "sose ölelsz meg", és komolyan is gondolja! amikor ez nem igaz. Szóval csak akkor állj elé ha benned komoly bizonytalanság van, mert akkor azt bizony meg kell beszélni, és mindig jobb előbb mint később. Az ilyen dolgokat kár halogatni.