Mit csináljak? Választanom kell a párom és egy munkalehetőség között.

2 éve vagyok diplomás munkanélküli. Ajánlottak egy munkalehetőséget, ami messze képzettségemen aluli (puszta fizikai munka). A munka össz-vissz napi 1,5-2 óra ingázással jár. Az ingázást nem próbáltam ilyen távon, fogalmam sincs, hogy bírnám-e. Fekete munkáról van szó. Fizetés kb. nettó 90 000 Ft, szabadnap egyáltalán nincs, hétvégén is dolgozni kell.

Annak a valószínűsége, hogy helyben vagy napi ingázással munkát találok valaha is, 0. Bármit is találjak, mindenképpen költözéssel fog járni, mert mindössze 2 nagyváros van a közelben és azok is 60 - 60 km távolságban. Ezen kívül 3 kisváros van 30-40 km távolságban, amit még be tudnék vállalni napi ingázással.

A párom nem akar távkapcsolatot és fél, hogy elveszít. Tegnap a vállamon sírt, össze van roppanva. Nem túl régi a kapcsolatunk (3,5 hónap), de nagyon szeret. Azt mondta, ha egy nagyvárosba kerülnék és biztos munkahelyet találnék, akkor idővel utánam jönne. Ebben az esetben viszont egy kis faluról van szó, ahol ő biztos nem találna munkát. Neki csak logisztikai okj-s képzettsége van, amiben gyakorlat híján sosem fog tudni elhelyezkedni, így csak fizikai munkát találna. Neki biztosnak tűnő munkahelye van, helyi viszonylatban jó fizetéssel. Bizonyára benne is felmerül majd, hogy ezt feladja-e a bizonytalan jövőért.

A munkát nagy valószínűséggel fél éven belül megunnám, de nincs választási lehetőségem, nem válogathatok. Anyámmal lakom, aki az utcára akar tenni. Szeretnék a saját lábamra állni és elmenekülni ebből a pokolból. A szüleimre nem számíthatok, csak és egyedül a barátomra és magamra.

Mit csináljak? Mondjak le a jónak induló párkapcsolatomról, tegyem tönkre a fiút lelkileg és vállaljam el a munkát vagy várjam a csodát, hogy évek múltán talán egyszer tisztességes munkaajánlatot kapok? Miért ennyire kegyetlen az élet?