Ti hogy hevertétek ki a szakítást?

Sosem úgy álltam hozzá, hogy ki kell heverni, hanem hogy meg kell tanulni így élni. Mert a kiheverésre nincs jó recept, bármit csinálsz, ez bizony ku*vára fáj.

Egyszerűen elmész dolgozni/suliba, találkozol a barátnőiddel, bulizol, lefekszel aludni, felkelsz, megint elmész dolgozni/suliba... és egyik reggel arra ébredsz, hogy már nem is fáj annyira.

Nekem az elsö szerelem 7 hónap után ért véget,váratlanul,mi is a semmin veszekedtünk mindig.Ja,14/F vagyok,ember,mint Ti is,mielőtt lepontoznátok a korom miatt.

Nekem hiányzik mai napig a /volt/ barátnőm.

:( együttérzek veled. Én pozitív tartalmú idézeteket, filmeket, zenéket keresgélek állandóan. Amivel csak tudom, lefoglalom magam, hogy ne őrlődjek rajta, bár tele van a fejem kérdőjelekkel, hogy miért... A barátok és a család sokat segítenek. De először magadban kell elfogadnod, hogy mi történt, és azon tényleg csak az idő segít, úgy, ahogy az első hozzászóló írta... Egyszerűen nem lehet mindent megérteni, hogy a másik mit miért csinál. Csinálj olyan dolgokat, amiktől jobban érzed magad, ami örömet okoz neked. Tűzz ki új célokat, amik értelmet adnak az életednek. Ha az segít, kis papírokra írj idézeteket, biztató szöveget, és tedd a tükrödre, vagy valahová, ahol sokszor látod. Kicsit erőltetettnek tűnhet, de szerintem hatásos technika.

Kitartás, jobb lesz...

19/L

Azt tudom csak leírni nekem mi segített az első szerelmem után.Sajnos ott is én voltam az aki "jobban szeretett" ő már túl volt sok kapcsolaton, így nem hagytam olyan mély nyomot benne mint ő bennem..Miután szakított velem, rengeteg sírtam, nagyon magam alatt voltam, ő is próbált megvigasztalni de azzal csak rontott a helyzeten, hiszen akkor egy kis remény csillant fel bennem hogy újra együtt leszünk, amit ő szépen el is oszlatott..

SZÓVAL....ahogy előttem is írták az idő....és akik ilyenkor melletted vannak a barátok, ők azok akik nélkül sajnos elég nehéz ezt az időszakot átvészelni.Ha pedig ennyire hirtelen jött a szakítás, sajnos elég sok idő lesz mire kihevered, hiszen egyáltalán nem számítottál rá...De itt az idő hogy kicsit magadra koncentrálj, járj el szórakozni, ha tanulsz még húzz bele, és akármilyen sikereket érsz el a munkahelyeden vagy az iskolában egy kis pluszt ad és máris jobban fogod magad érezni.Tűzz ki célokat, amiket a közeljövőben el tudsz érni, és már az is egy kisebb siker.Ne próbálj meg randizni és pótlékot keresni a helyére, azzal csak rontasz a helyzeten hidd el.Csak a barátok.

Remélem én is picit tudtam segíteni.

És ne feledd...fel a fejjel, ne sírj mert elmúlt, mosolyogj mert megtörtént....:)

Utolsó, én is pont ezzel a mondással vigasztalom/biztatom magam :)

19/L