Valaki adjon tanácsot, hogy tudnám elfogadtatni szüleimmel, hogy lánnyal vagyok együtt?! 21/L (többi lent)

Te figyelj, bár mint leszögeztem én fiú vagyok és hetero, de nagyon szeretnék segíteni neked, csak azt hittem hogy a kérdés feltevése óta valamit esetleg már próbálkoztál anyukádnál "megbékélés" címszó alatt! Ha még mindig fenn áll a helyzet, akkor lehet hogy most ez egy kicsit hosszabb lesz, de én itt elküldöm neked mit tennék én a helyedben.:

Ha el tudsz költözni, ahogyan tervbe van véve, de bonyolultabb, ahogy megfogalmaztad, no addig tudod mondani hogy haveroknál alszol, velük bulizol stb, stb., viszont (!), amikor sikerül tényleg elköltöznöd vele (a barátnőddel), anyukád nem tudom ezt tudni fogja-e, hogy vele élsz, de szerintem (mivel semmivel nem utalsz rá hogy ez nem így lenne) szeret téged! (Egyébként szerintem, ha nem szeretne nem érdekelné, hogy mit csinálsz). Viszont ő nem "szokott hozzá" a hozzáállásodhoz, a homoszexualitáshoz, és nyilván nem tudja elképzelni a lányát, amint leéli az életét egy nővel, és aggódik emiatt. Biztos hogy tudat alatt tudja, hogyha te egy lánnyal vagy boldog, akkor neked ez a legjobb, hiszen mindenki tudja mi a jó neki. Nem hiszem hogy azzal lenne a gondja anya létére, hogy az ismerősei előtt esetleg "takargatnia" kell a lánya szexuális orientáltságát, hiszen az NEM SZÉGYEN (mármint a homoszexualitás)! Szóval, ő nyilván nem tudja elképzelni, hogy te igazán boldog lehetsz így, és ebben a mocsok világban inkább téged akar óvni, bizonyos idióták ocsárló megjegyzéseitől, pillantásaitól! viszont(!)...

Ha külön fogsz élni tőle, és nem egy háztartásban, akkor lehet hogy majd várni fog egy kicsit, addig csak telefonon, interneten tartjátok majd a kapcsolatot, és nem biztos hogy napi szinten, de ha látja, hogy a helyzet komoly, akkor ő fog elmenni hozzád egy idő után, mert látni akarja a lánya új otthonát! Naaaa... Ott már nem szólhat semmit arra, ha ott lesz a barátnőd, csak eleinte ne nagyon "intimkedj" vele anyukád előtt! Majd szép lassan feldolgozza a történteket, megérti, hogy te tényleg így vagy boldog, és elfogadja a helyzetet, és a barátnődet is, mert látja, hogy mennyi örömöt okoz neked, és hogy mennyire boldog vagy vele, csak akkor te se legyél majd már anyukáddal ellenséges! (Nem is azzal az indokkal kell "elmenned otthonról", hogy "ha nem tudod ezt megérteni...stb.", hanem hogy szeretnéd kipróbálni, hogy milyen amikor teljesen a saját lábadon állsz meg!

Utána már fokozatosan rendbe jön minden, lehet hogy egy fél év kell hozzá, de utána minden ok lesz,higgy nekem, ráadásul nem tudom apukád ezt hogy fogadta, de ha ő "barátságosabban" fogadta (mert erről nem számoltál be, csak a kérdésedben van hogy "elfogadtatni a szüleimmel") akkor ő lehet hogy "közvetíteni tudna esetleg anyukád és közted" de ez most itt csak zárójeles.

Még két dolog!

1 - Mindig higgy benne, hogy ez a dolog rendben lesz anyukáddal, és egy pillanatig se kételkedj benne, ez nagyon fontos! Ha majd elköltözöl, akkor is úgy gondolj erre, és éld meg úgy ezt, hogy hamarosan jelentkezik, és még csak ne is gondolj az ellenkezőjére, sőt arra gondolj, hogy barátságos lesz és megértő, és ezt komolyan érezd is így, ne csak beszuggeráld magadnak! Ez fontos, mert működik!! Ha először hosszabb időbe telik, amíg majd először jelentkezik, akkor sem szabad kétségbe esned, tudnod kell, hogy közel a cél, nem lehetnek kétségeid, és még egyszer: ne csak szuggeráld magadnak! Érezd át minden pillanatban, milyen lesz a "megbékélés" pillanata anyukáddal, gondold végig a szituáció hogy fog lezajlani, és akkor milyen boldog vagy! Ez is fontos! Nem LESZEL, hanem VAGY boldog ettől!

2 - Számolj majd be légy szíves, ha gondolod, hogy hol tart a dolog, mennyit jutottál előre, mert roppantul érdekelne, (akkár priviben is, ha nem akarsz itt az oldalon), de tehát szerintem egyelőre éld tovább az életed így, ameddig nem jön el a költözés, addig meg légy boldog, hiszen tudod hogy minden rendben lesz, csak próbáld meg így, amit javasoltam! De ha bármikor üzensz, én segítek és természetesen a "folyamat" közben is, csak tudjam hogy hol tartasz!

Remélem tudtam segíteni, és hogy megnyugodtál egy picit!

Sok-sok szerencsét kívánok tiszta szívemből neked!!!!

Nagyon örülök, hogy már így is egy picit jobb lett a kedved (úgy éreztem a válaszodból), és én bár egy kicsit talán hosszabb lére eresztettem a tanácsomat, véleményemet, de szerintem ha valaki tényleg segíteni akar, az nem úgy néz ki, hogy:"mondd el anyukádnak, hogy elköltözöl a lánnyal, aztán majd meglátod mi lesz! Vagy elfogadja, vagy nem, harmadik lehetőség egyszerűen nincs.", hanem ki akartam fejteni a véleményemet, tanácsomat, mert a boldogság a legfontosabb a világon, és nagyon rossz helyzetben vagy, ami bár jól fog elsülni, de most számodra egy picit kilátástalannak tűnt! De mint "rávilágítottam", nem kell negatív gondolatokkal emésztened magad, Te így vagy boldog, és ezt anyukád is elfogadja majd idővel teljesen! Így lesz!

DRUKKOLOK NAGYON, hogy megoldódjon a helyzeted, őszintén, tiszta szívből és hajrá, hajrá, hajrá, hajrá, és tényleg mindig itt vagyok, (igen, priviben is), ha megtisztelsz a bizalmaddal, számíthatsz rám, próbálok segíteni, remélem eredményesen, hogy teljesen boldog lehess azért szurkolok Neked!