Ti éreztétek már úgy hogy egyedül magányosan fogtok meghalni? És hogy semmi esélyed arra hogy valaha is boldog leszel? 33L

9. vagyok:"Hidd el hogy abszolút nem látszik, sőt nevetni meg viccelődni, is szoktam, de legbelül akkor is mindig ezt érzem, csak néha nem veszek róla tudomást."

Dettó ugyanez van nálam is.Én úgy vettem észre,hogy majdnem mindig az van a legsz@rabb lelki állapotban aki túl sokat viccelődik,köztük én is.

De nekem sincs már ötletem se,hogy mit kezdjek magammal,szóval az elsőre adott tanácsomnál hasznosabbat aligha tudnék adni.Hülyeséget pedig nem szeretnék mondani.

Éreztem már ezt és érzem is, de én nem megyek bele egyéjszakás kalandokba, mert annál többre tartom magamat. Így ameddig nem lesz normális kapcsolatom maradok egyedül.

26L

Detto :-) ugyanez van velem! annyi különbséggel, hogy én nem bonyolódom egyéjszakás kalandokba, mert az még rontana a helyzetemen. De nyugi még ismerek pár ilyen embert, tehát nem vagy egyedül. Mindenkinél más okok miatt jön ez az érzés és általában 30 fölött.

Rám is igaz, hogy néha annyit hülyülök, viccelek, akik nem ismernek azt gondolják dedós vagyok. Viszont a szem nem hazudik, ha még jó kedvem is van, tükörbe nézek és a szemem annyira szomorú, hogy már attól depis leszek.