Ha kiábrándultam a lányokból, hogyan tudnám újból szeretni őket? Voltatok már ilyen helyzetben?

Nekem a pátyolgatás nem egyenlő a törődéssel. Meg biztosan van aki spánielekkel beszélget és meghágja őket, de én nem ebbe a kategóriába tartozok.

Utolsó: sajnos kevés nőnek van önkritikája, mindenki jókislánynak hiszi magát. Másrészt neked mint nőnek semmi tapasztalatod a férfivilág működéséről.

Innentől kezdve mindegy mit ír egy nő magáról meg a párkeresésről, egyiknek sem tudok hinni, és nincs bennük sok valóságtartalom.

"Látom megmaradtál az általánosításnál, illetve a senkinek nem hiszel dolognál. "

Mondja ezt egy nő, aki azt állítja magáról, hogy ő jókislány... De amikor egy pasi lehozza a csillagokat az égről, azért te is elgondolkodsz, hogy vajon nem csak ágyba akar-e dugni. Ne játsszuk ezt.

Akkor nem 100/100, legyen 99/100. De ezt úgyse fogod elismerni, mert "életvidám, hűséges" nő vagy. Ha meg igen, akkor a többi 99 nem fogja.

Ha férfi lennél, látnád, hogy hány nőnek van önkritikája ahhoz, hogy tudja, hogy rossz ember: Én egész életemben 1 ilyennel találkoztam, de hozzá nem is nyúlnék, pontosan azért, amit magáról is tud.

És hidd el, nem te vagy az első, századik, ezredik, akitől ezt hallom, amivel magad jellemzed. Ugyanígy nevezik magukat azok is, akiktől pont elhatárolódtál. Miért pont te lennél akkor más?

"Akkor nem értem minek teszed fel azt a kérdést, hogy hogyan oldódik meg a helyzeted."

Gondolkozz kicsit. Ha csak nem leszbikus vagy, a kérdés nem neked szólt.

Persze nyugodtan leírhatod, csak teljesen fölösleges. És miért? Mert a nők semmi újat nem tudnak mondani, elfogultak és tapsztalatlanok. Én sem osztogatok tanácsot, hogy melyik a legkényelmesebb eü betét, és hogy feküdjetek le minden pasival, az az igazi szerelem... Mert tudom hogy a nő szemével más a világ, és amit mondanék talán csak a saját önző érdekemből tenném (ha mást is hinnék).

"A tapasztalatomról a férfi világ működésével kapcsolatban pedig semmit nem tudsz, ugyanis egy szimpla hozzászólásból ez nem derül ki."

Ez igaz, lehet hogy férfinak születtél, csak épp most váltottál nemet.

"Ezzel a hozzáállással SEHOGY nem lehet szeretni."

Újabb közhely. Ezzel jönnek a nők állandóan: általánosítasz, én nem olyan vagyok, nem ismersz, rossz a hozzáállásod... Csak akkor mi volt a helyzet azzal, amikor még naiv "jó" hozzáállásom volt és mégis folyamatosan csalódtam? Talán a hozzááállás is pont attól függ, hogy a másik fél, mint nő milyen?

Nagyon egyszerű a válasz, most is azt látjuk, hogy egy nő sosem ismeri be, hogy benne van a hiba. Erről beszéltem. Én nem olyan vagyok - neked rossz a hozzáállásod. Önkritika abszolút hiánya. És hiába emlegetjük a kivételt, a többségre akkor is ez igaz.

Tudom, most jönnek a jókívánságok a sárga földig, de nekem valami új szemléletre van szükségem, nem arra, hogy becsapjam magam. A hozzáállás tapasztalatból és érzésből jön, ezt kellene megérteni. Ugyanúgy nem tudok szeretni valakit, aki számomra rossz, mint ahogy egy nő sem tud szerelmes lenni akárkibe.

Na mindegy megtanulhattam volna már, hogy egyedül kell megoldani a problémákat, vagy tojni rájuk.

"Csak szexre használd őket, jobban jársz!"

Nem vagyok az a fajta, ha úgy lenne, nem tettem volna fel ezt a kérdést.

"légy tisztában azzal, hogy 100-ból egy igazat mond"

Ez akkor sem változtat a véleményemen. Ha 100 kutyából 99 megharap, kerülni fogod azt az egyet is.

De rendben, van az 1% aki igazat mond és tisztában van magával, intelligens, öntudatos de nem beképzelt nő. Mennyi az esélye, hogy egy ilyen nem foglalt évek óta? Ha még a legutolsó ostoba dagadt ragyásfejű lánynak is csapják a szelet, egy ilyen lánynak mennyi esélye van függetlennek maradnia mondjuk 1 évig vagy tovább? És ha van is ilyen, hol lehet megtalálni? Bárhol, könyvtárban, stb ismerem a közhelyeket, de valójában volt már ember, akivel ez megtörtént? Hallottam 1 ilyet, hogy elrángatták buliba a lányt és azóta se jár, csak pont ott felszedte 1 srác. Ez mennyire életszerű?

"Nekem tőlük van hányingerem, mert alig van kivétel. Talán 100-ból egy!"

Ez szerintem nem igaz, rengeteg olyan fiút/férfit ismertem már meg, akik nem ilyenek, mégsem találnak barátnőt. Pontosan azért, mert nekik több kell a külsőnél. Ez megint csak női önkritika kérdése, a legtöbb nő nem ismeri be, hogy belül üres. Ha megnézem a társkeresőkön, és azt látom, hogy a nők nem nagyon tudnak bemutatkozni, csak pózolni, és a férfiak általában 1.5-2x annyit írnak, normálisan néznek ki, akkor arra kell következtetnem, hogy a nők fele-negyedannyira érdekes-értelmes emberek, mint a férfiak.

Ma csak az nem talál rendes férfit, aki nem is akar. Csak ugye ezek az emberek nem olyan vonzóan néznek ki, nem olyan harsány jelleműek, ezért nem akad vele össze a "nő". Bár ezt sem tudom állítani igazán, vannak kifejezetten jóképű magas srácok, akiknek sosem volt kapcsolatuk, csak csendesebbek. És ha mégis, beleakad, hamar megunja, és inkább egy bunkó tököslegény kell neki (hisz az üres jelleméből adódóan a nő unatkozik). Ezt se ismerik el sokan, de amit látok, az tény. Ennek csupán az az oka, hogy a kor nőszerepe ez, jóval alább marad a férfiénál.

"Enyhén gáz, hogy a ritka jó lányoknak is azért kell szenvedni, mert a többség egy nagy rib@nc"

Mitől szenvednének ők? Hogy el kellene ismerniük, hogy a legtöbb lány milyen? Ki kényszeríti őket a buta jóképű pasikhoz való vonzódásra? Senki, az ösztönük után mennek. Akkor meg lehet, hogy mégsem annyira okos lányok, mint hiszik magukról?

"Szóval ilyen hozzáállással én meg azt mondhatom, hogy minden pasi egy gané, mert csak dugásra használja a nőket"

Nem, a te hozzáállásod a női sértettség. Ez nem igaz, mert a nőkkel szemben én sokkal több értelmes, őszinte férfit ismertem meg. Egész életemben 1 olyan nővel találkoztam, aki őszinte volt és tisztában volt magával, ő tudta, hogy működnek az ösztönei, és azt is, hogy mit csinált rosszul. És találkoztam olyan fiúkkal is, akik csak arra használták a nőket, hisz másra nem is lehetett őket. Csak amikor a srácnak hazudik a jókislány, igérget és maszatol, majd pont az ellenkezőjét teszi, főleg nem először, akkor elgondolkodik, hogy tulajdonképp miért is kellene neki komolyan venni bármelyiket. Az érzékenyebb valószínűleg meg soha többet nem áll szóba nőkkel.

"s ezzel konkrétan ugyanazt mondtam amit Te,általánosítok,"

Azért van különbség 1% elhanyagolhatóság meg 40%ból általánosítás között. Míg 100ból 1 tisztességes lányt találok, addig 10ből 8 srác normálisan néz ki és 5 kulturáltan viselkedik.

De bizonyára ez csak az én elfogult véleményem, addig úgysem lesz más a nézőpontom, amíg nem tapasztalok mást.

"egy rakás hasznos válasz érezett"

Például? A spánieles hozzászóló, vagy hogy majd szerencsém lesz? Esetleg hogy ne tegyek semmit, vagy amiben egy nő el kezdi fejtegetni hogy ő más mint a többi?

Az egyetlen viszonylag értelmes válasz az F24 válasza volt. Ez gondolom te voltál.

A problémám csak annyi vele - akkor kifejtem, ha már itt tartunk - hogy engem nem nyugtat meg videók meg blogok nézegetése. Tudom, hogy egyszer volt egy Mária Terézia, meg valaki a föld túlsó végén épp valami fennkölt dolgot csinál, de nekem valós emberek kellenek. Sőt, nekem nem kell, hogy nagy ember legyen, elég ha nem idióta. Amikor meg sikerült személyesen megismerni művészlányokat, rájöttem, hogy ők sem sokkal másabbak, mint az átlag. Bár elismerem hogy több lehet köztük az értelmes, mint a műkörmös diszkóban riszálósok között, de ma a művészlány azt jelenti, hogy idiótán nézek ki, elvont hülyeségeket mázolok, írkálok és annyira megérthetetlen vagyok, hogy hű. Az elméleted jogos, csak mondjuk 2-3 évvel ezelőttre vonatkozik.

Aztán amikor eldöntöttem, hogy mostantól csak tevékeny emberekkel foglalkozok, rájöttem, hogy alig akad ilyen, aki meg olyan, annyira elfoglalt, hogy nem tud időt szakítani másokra. Vagy legalább is ezt mondja.

Azért majd megpróbálok keresni valami verses fórumot, vagy legfeljebb bejárok esztétikaszakra ismerkedni...

"Mondatról mondatra idézgetni pedig dilettáns emberek okoskodó szokása. "

Hát igen, ha pontosan megjelölöm, mire válaszolok, az rossz szokás, egyértelműen bizonyítja, hogy dilettáns vagyok.

"Eredjen az vélt vagy valós okból, egyik esetben se itt GYK-n éld ki a frusztrációdat."

Amikor nem hagyom szótlanul a dolgokat, akkor frusztrált vagyok, ha te csinálod ezt, az rendben van. Hogy is van ez?

"Próbáltam segíteni, de reménytelen."

Nem a szándékodban kételkedtem, hanem a képességeidben. Mivel semmi hasznosat nem írtál, a fenti hozzászólóval szemben, a te sajnálkozásod még csak nem is lehet jogos.

"A kérdező úgy gondolja, hogy csak ő csalódott életében"

Többek közt az ilyen hülyeségeid miatt nem tudlak komolyan venni. Ez már a sokadik közhelyes ferdítés, gondoltam mivel az átlagnál normálisabban tudtál megszólalni, adok egy esélyt, de látom értelmetlen.