A barátom szinte mindig otthon van, tanul, segít, tévézik, én meg mindig mennék valahova vele, de alig lehet elrángatni. Mit tegyek?

18 éves, én mindjárt 17. Másfél éve jöttünk össze(de most nyáron külön voltunk). Szakított aztán visszajött hozzám merthogy nem tud nélkülem élni és nagyon elszúrta, stb. szóval megbocsátottam de úgy volt hogy megpróbálja kijavítani a dolgokat. Az elején minden oké volt, sokat beszélgettünk meg 1-2naponta nála aludtam, de most hazajött a tesója és közös a szobájuk, szóval már nem tudok átmenni hozzá, így ő szokott jönni.

Csak sokkal ritkábban találkozunk már, mert alig ér rá. Én megértem hogy érettségizni fog és sokat kell tanulnia, ezenkívül és segít otthon, tévézget, géphez alig ül szóval alig van ideje rám. Én meg rettentően unatkozok itthon, még úgy is hogy próbálom elfoglalni magam.(a tanulás nem az erősségem) Nekem szükségem lenne rá, meg arra hogy velem töltsön valamennyi időt, elmenjünk ide-oda városba, sétálgatni, közös haverokkal esténként, de csak nagyon ritkán jön... Én 17 évesen azért többre vágyom, én most szeretném kiélni magam (nem pasizásra gondolok hanem minden másra) de tényleg nagyon unom már. Mit tehetnék?:( Régen nem ilyen volt.