Hogyan erzitek magatokat ti, akikben nem biznak a parjuk?

Veszettül idegesített, hogy miket gondol rólam. Okot azt nem adtam rá soha. De ő azért megcsalt, biztos, ami tuti, mert hát biztos én is, így "visszavágott" :D

A bűnöm az volt, hogy suliba jártam és mellette dolgoztam is, így gyakran este 11-re értem haza.

Én a másik oldalon állok. Nem bízom a páromban.

Mondjuk ő adott okot rá, néhány hónapja randizott egy lánnyal, amikor rájöttem, akkor elmondta, de azt is, hogy valójában nem akarta elmondani. (A randi egyébként rosszul sikerült, utána meg is szakadt a kapcsolat köztük.)

Azóta hűséges. De mégis bennem van a tüske, hogy ha már egyszer megtette, akkor mi van, ha még egyszer?

Ma este elvitte vacsorázni az egyik barátnőjét. Nyilván csak egy baráti vacsoráról van szó, de nekem görcsben áll a gyomrom, amíg haza nem ér.

Elmondtam neki a félelmem, azt mondta, hogy alaptalan. Csúnya dolog, de belenéztem a chatelésébe, amiben kifakadt egy barátjának, hogy miért nem bízom benne. De a kisördög még mindig bennem bujkál.

Azt pontosan tudom, hogy éppen ezzel a bizalmatlansággal lehet tönkretenni a kapcsolatot. Épp ezért igyekszem nem mondani neki, de néha mégis kicsúszik. Ilyenkor ő kiakad.

Most azon gondolkozom, hogy mit csináljak. Fogok-e tudni bízni benne valaha. Mert ha nem, akkor mielőbb véget kell vetni ennek a kapcsolatnak, hiába egyébként tökéletes. De ha idővel ez változhat, akkor nem szeretném eldobni.

Tudom, hogy alapvetően bennem van a hiba. De nem tudom a bizalmat erőszakolni :(