Távolsági kapcsolat probléma, mit tegyek?

Kedves Mindenki!

ÉN 21/F, a lány 17/L, 60 km-re lakunk egymástól, 2-3 éve ismertem meg, a kézilabda hozott össze minket.

Akkor még semmilyen vonzalom nem volt köztünk, csupán jókat beszélgettünk, semmi több, akkoriban még az MSN volt a menő, ott beszélgettünk sokat, aztán egyszercsak megszűntek ezek a beszélgetések.

Aztán ugye berobbant a Facebook, megkeresett engem 2011 decemberében, 2012 januárjában elkezdtünk ujra beszélgetni, aztán egyre jobban mélyült ez a kapcsolat, már bizalmasabb témák is előkerültek, mint pl az akkori barátjával voltak gondjai, és én átsegítettem a holtpontján (már mint amennyire irásos internetes formában ez lehetséges), nekem is segített jópár dologban, szóval kölcsönös volt a bizalom, de még ekkor se volt előttem az, hogy ennél több is lehet.

(Azt tudni kell rólam, hogy már befuccsoltam elég rendesen egy távolsági kapcsolat során, a lány elég csúnyán játszott velem, meg az érzéseimmel, így elég hadilábon állok a távolsági kapcsolat teóriájával)

Egyszer csak felmerült a találkozás lehetősége, jöttek ide a csapattal kézilabda kupára 2 napra, amikor ráért jött oda hozzám, és beszélgettünk személyesen is.

Később kb 1 hétre rá bevallotta, hogy érez irántam vmit, és ezt már el akarta mondani nekem, mikor ott volt, csak nem merte, félve attól, hogy én mit fogok szólni ehhez, és inkább nem tette.

Hát ez engem egy kicsit sokkolóan hatott, nem gondoltam, hogy éppen pont én kellenék neki, akkor azt mondtam neki, hogy nem az ő személyével van gondom, hanem én félek a távolsági kapcsolattól, nem szeretném ujra átélni azt a csalódást, és még azt is mondtam neki, ha itt lakna a közelemben, nem volna akadálya a dolognak.

De ő nem adta fel, kereste mindig a társaságomat interneten, én meg nem voltam ellenére a dolognak.

Aztán egyszer csak elkezdtünk webkamerázni, és ezentúl mindig igy beszélgettünk, hogy láttuk egymást.

Egyszer csak nem némította le magát, anyukájával beszélgettek épp rólam, elmesélte neki, hogy hogy áll a helyzet velem, miért nem jöhet köztünk létre egy kapcsolat.

Ezt mind igy végighallgatva gondolkodóba estem, mit is érzek én valójában iránta, 2 nap kellett hozzá, hogy rájöjjek, én valójában szeretem őt.

Elmondtam neki, nagy boldogság volt.

Nah és jött a kérdés, hogy találkozhatnánk többször?

Március óta mindösszesen egyszer tudtunk találkozni, de akkor is úgy, hogy magyar női kézilabda kupameccsre jött a csapattal, 10 percünk volt egymásra kb, írtam neki levelet is, fényképet is mellékeltem hozzá, nagyon örült neki...

Egész idő alatt próbáltam találkozni vele, legalább egyszer találkozzunk úgy, hogy csak mi ketten vagyunk jelen egy bizonyos helyen, de túlságosan elfoglalt, kézizik, táncol, énekel, tanul, stb...

Közbe meg őszintén szeretjük egymást, vagyis részemről biztosan így van, ő elmondása szerint is igy van nála, ezt látom én is, csak még egyszerse sikerült úgy találkozni vele, hogy mi magunk vagyunk egymásközt nyugodt helyen.

Ráadásul mostanában már nincs nagyon ideje géphez ülni se, 2 hetente ha beszélünk pár szót jóesetben...

És ez mostmár egyre jobban kezd frusztrálni, nem tudom, meddig birom ezt igy csinálni, mit tehetnék?

Találkozni képtelenség vele, beszélgetni neten is alig-alig mostmár, mintha elszállt volna az érdeklődése irántam, régen még vizsga előtt pár perccel is irt nekem, most meg 1 hónap alatt se ir vissza... tényleg nem tudom...

Kicsit hosszúra sikeredett a monológom, de előre is köszönöm, aki tudna nekem ebben segíteni.