Hagyjam a Férjemet kimérgelődni és addig ne is hívjam? Ha észhez tér úgy is fel fog hívni? Nem fogja félre magyarázni? Miért kell megvárni, amíg lenyugszik? Addig tényleg ne hívjam? Férfiak tanácsát is várnám!

Ez nem normális kérdés?

Az én Pasim sajnos soha nem fog rájönni arra, hogy mit veszít bennünk, Ő sajnos nem tud normálisan gondolkodni, szerintem beteg, de ezt sajnos nem ismeri be és addig nem tudjuk gyógyíttatni.

Én 34 éves vagyok.

Igen tudom, ha nem lennék Vele, nem kerültem volna pszichiátriára és nem csak hétvégente és ünnepnapokon lehetnék a Gyermekeimmel. De sajnos nem bírok Nélküle élni és félek öngyilkos lenni.

Sajnos nem tudom emberszámba venni magam, soha nem volt önbizalmam sem.

Hogyan beszéljek a Férjem fejével???

Sajnos a kérdés és amit most írok, teljesen komoly.

Tudom, hogy senki nem tűrné el és senki nem is fogja tudni tized így sem szeretni!!! De ezt is hiába mondtam már Neki párszor...

Sajnos én sírom vissza, én futok utána.

Nem, sima 6000.

Igen tudom, hogy még mindig baj van sajnos az agyammal, de ahhoz képest, amilyen voltam már meggyógyultam, csak belőle nem tudok kigyógyulni sajnos, kezeltettem magam.

Sajnos nem tudom elfelejteni és Ő ezzel él totál vissza.

Igen írtam, hogy sajnos társfüggő vagyok.

Mi az, hogy még nem látta a Gyermekét? De látni látta 6x. De havonta láthatná a Családsegítőbe, ha látni szeretné, de nem.

Szóval: mivel én egyedül csináltam végig a terhességemet. A terhességem előtt volt egy elhalt 20 hetes fiú-lány Ikerpárunk, Akiket egyedül kellett feldolgozzak, akkor találtam erre az oldalra és csak ez az oldal segített. Édesapám elhunyt válltörésben orvosi műhiba miatt. Párom ilyen, amilyen, de sajnos imádom. Szóval az egyedül végig harcolt terhességem és a szülés utáni kibékülés 5 nap elég volt, hogy totál kikészültem. Gyermekágyi pszichózist kaptam, 2 x 2 hónap kórház és elvette a Gyámügy a 3 Gyermekemet tőlem. Ezért van az, hogy én is csak hétvégente és ünnepekkor lehetek Velük. Párom meg azt állítja, hogy Neki nincs is Gyermeke, mert az 1 évest nem ismeri, a 6 évest meg nem tettem a nevére.

Irigylem Azokat, Akiknek normális, rendes pasi jutott, pedig a nyugalmon kívül abszolút nincs más elvárásom.

Nekem nem adatott meg és most sincsen meg sajnos.

Hol találhatnék én egy normális, rendes pasit? Valószínű, hogy mind foglalt. Vagy csak egy ideig jó.

Nem szeretnék mást megismerni.

Ne sajnáljon engem senki!!