Miért nem mernek a mai fiatalok szakítani egymással?

Ez egy olyan dolog, amiben meg kell találni az arany középutat. Az sem jó, ha valaki rögtön megfutamodik, amikor nehézségek adódnak, de az sem, ha még a sz*rt is meg akarják javítani.

Saját életemből is tudok példát hozni. Volt egy barátom, fél évig voltunk együtt, és egy idő után kibírhatatlan volt, kínzott érzelmileg. Sokszor próbáltam javítani a dolgokon, sokszor megbocsájtottam neki, ha őszintén sajnálta a dolgokat, de pár napnál tovább sosem tartott ki. Amikor már minden felé táplált emberi érzés halott volt bennem, és átlépett minden határt, akkor kidobtam. Hónapokig hallgattam, hogy milyen undorító vagyok, amiért megfutamodtam, menekülök...stb. Pedig egy percig sem bántam, hogy végre kiléptem abból a kapcsolatból, sőt, előbb kellett volna.

Viszont volt (van) olyan is az életemben, akit teljes szívemből szeretek, és a legreménytelenebb szituációban is képes vagyok hinni, bízni, reménykedni, és terveket szőni, hogy hogyan hozzam helyre a dolgokat.

Szóval érzésektől is nagyban függ az egész. A lényeg pedig mint mondtam, az arany középút.