Szerintetek jól döntöttem, a helyemben ti is megtettétek volna, fiúk?

Összejöttem egy számomra nem vonzó külsejű lánnyla. Testével semmi gond, de az arca egyáltalán nem jön be, nem egy szép leány, ez tény, de jellemre meg rendes és ő engem helyesnek tart, amin külön meglepődtem, mert a nekem tetsző lányok eddig mindig csúnyánbántak velem vagy csak közömbösek voltak az irányomba, hiába is próbálkoztam náluk, na meg a másik részük már alapból foglalt volt és azért nem akart ismerkedni. Így hát belefáradtam, hogy sehol sincs olyan lány, aki külsőre és jellemre is bejönne nekem és tudna engem szeretni és nem a tökélets pasikra bukna, így kénytelen voltam lejjebb adni és olyan csúfika lányokkal ismerkedni, akikeet nem rajong szinte egy fiú sem körbe és hát így me is lett az eredménye hamar találtam több csúfika lányt is, bár volt, akinek nem jöttem be külsőre, de volt több is, aki szinte rajongani kezdett értem, ahogy meglátta a képemet. Aztán végül kiválasztottam a legszimpibbet és összejöttem vele, de ő nem tudja, hogy én hozzá nem tudok vonzódni úgy, mint testileg, csak próbálom erőltetni a dolgot, hogy hátha idővel beleszeretek na meg már tényleg úgy érzem, hogy a szép lányok romlottak jellemre vagy, aki mégsem az úgyis foglalt. Folyton ezt tapasztaltam az évek alatt és már nem is hiszek őszintén szólva abban, hogy valahol ehet egy számomra is vonzó, szép és jellemre is elbűvölő lány, aki hozzám tudna vonzódni, mert tény, hogy se adonisz, se egy ritka jóképű gyerek nem vagyok pechemre. Állítólag szépek a szemeim és szám is elég érzéki, néhány lány szerint, de ennyi és a többi már csak hátrány a külsőmben és jellemre sem vagyok egy nagy menő partyarc, aki minden héten más lánnyal dug. Szóval nem is vagyok szociálisan népszerű, inkább félénk, visszahúzódó típus vagyok, amiben nagy szerepet játszott az is, hogy tisztában vagyok a külső rútságommal.