Varnom kell meg nehany evet, csendesen? (bovebben, kicsit olvasmanyos)

21 eves ffi vagyok, az utobbi 4 evben csak komoly kapcsolataim voltak (x>1 ev) viszont a baranoim fiatalabbak voltak nalam - meg ha nem is sokkal, 1-1 ev) es altalaban ez okozta a problemat. Nem anyakomplexusom van, de en kepes vagyok nyersen, oszinten, kerteles nelkul kimodani azt, amit gondolok, vagy az erzelmeimrol beszelni. Furcsa volt megtapasztalni, hogy az exeim ( es kezdem eszrevenni, hogy a legtobb ilyenkoru no) viszont mennyire keptelenek normalisan kommunikalni, egyertelmuen fogalmazni - vagy egyaltalan csak megfogalmazni valamit. Megismerkedtem egy 27 eves novel, akivel kapcsolatban azt erzem, hogy kivalo tarsam lenne, jol megertjuk egymast, sok kozos temank van es tudunk normalisan beszelgetni, omlenges es nyaladzas nelkul. O is ezen a velemenyen van, viszont attol tart, hogy meg tul fiatal vagyok, ezert meg fogom ot unni, pedig neki mar terveznie kellene a csaladalapitassal is - ezt abszolut megertem es elfogadom.

Nem is az a kerdesem, hogy vannak-e olyan nok, akikkel hasonloan tudnek beszelgetni a sajat korosztalyombol - mert biztosan vannak - de eleg lehetetlen tema nalam az ismerkedes, mivel kulfoldon elek. Varjak nehany evet, fogadjam el, hogy a fiatal kiscsajoknak ennyire futja es csak legyek turelemmel? ( nem konkretan arra a no ismerosomre valo varakozast ertem ez alatt, hanem egy egyenlo, normalis kommunikaciora epulo kapcsolatra)