Mit csináljak a párom nélkül 3 hónapig?

Ha külföldön dolgozol a legrosszabb ami történhet veled, hogy magyarokkal kell együtt laknod :P

Ha kikerülünk a saját kis búvalbélelt kultúrkörünkből és nyitottak vagyunk hamar rá lehet érezni az élet élvezetére, meg arra hogy nem a kacatjaink a legfontosabbak.

Szerintem ha teheted nyomás utána és keresd meg a helyed az életben. A kapcsolatfüggés nem használt még senkinek, általában azok akik azzal akarják magukat meghatározni az életben hogy ők kapcsolatba vannak gyakran kerülnek megalázó szerepbe.

3 hónap nem a világ. Ráadásul találkozni is fogtok. Az egymás fejére növés és gyorsított tempóban való megutálás helyett lehetőségetek lesz szépen megismerni a másikat apránként.

Az a baj, hogy most tényleg neked kell erősnek és türelmesnek lenned. Nagyon nem kellene befordulnod és magad alá kerülnöd, mert így nem fogod tudni támogatni őt. A párodnak is könnyebb lesz úgy, hogy ha tudja, hogy te itthon rendben vagy. Ellenben, ha aggódik miattad, nem fog tudni a munkára koncentrálni.

Muszáj lesz rájönnöd, mi az, ami képes lekötni. Olvass, tanulj új dolgokat, kezdj új hobbit, csinálj gyorstalpaló német vagy francia nyelvtanfolyamot, sportolj, járj társaságba. Nálam az olvasás és a kisállataim szénné kényeztetése vált be. De az sem rossz ötlet, ha megtanulsz sütni-főzni és lakomával várod vissza a párodat ;)

Ami nálunk bevált: skype schedule. Egyezzetek meg időpontokban, hogy mikor beszéltek, és amennyire tudjátok, tartsátok is magatokat hozzá! Így nem kell egész nap a képernyő előtt ülni és várni, hogy mikor jelentkezik a másik. (Tehát lesz időd szociális életet élni, barátokkal mászkálni stb.) Próbáld meg nem nagy tragédiaként megélni, ha kevesebbet tudtok beszélni. Legalább biztos nem fogytok ki a témákból ;) A párod szeret téged, amikor tud úgyis keres.

Három hónapot, úgy, hogy többször is találkoztok egy lábon állva is ki lehet bírni. Visszajön, együtt lesztek, minden rendben lesz :)

24N (szintén külföldivel, szintén távkapcsolatban)

Nem szoktam felajánlani, de ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privát üzenetet.

Már elnézést, nem rossz indulatból és ne vedd zokon, de amúgy nincs saját életed, pláne frissen kezdve egyetemet?

Komolyan, emberek kétségbe esnek ha 1-2-3 hónapra önmaguk maradnak, és semmi értelmeset nem tudnak kezdeni magukkal, azért ez valahol aggasztó. Mert lehet demagóg módon hozzáállni, hogy a szerelem ezt teszi, legyél csak hisztis, legyél csak pánikbeteg, ez mind olyan romantikus, de könyörgöm... valami határt nem kéne húzni?

Egyetem épp a felnőtt és talpraesett életre készít fel.

De ha ennyire összeroppansz és porcelánból vagy még olyan dolgok felett is, amikor semmi racionális okod nem lenne rá, az mimózaság, és finoman fejeztem ki magam.

Kell érzés, és kell szerelem, mert ez tesz emberré.

De nem lehet ott minden percben valaki hogy tutujgasson.

Ha az őszinteség miatt nyersnek hatok, hát legyen.

Csald meg, élvezd az életet, Főzni tényleg megtanulhatnál!!!

És ne picsogj...