Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek hülyeség a szerelemre alapozni egy tartós kapcsolatot?
Hangsúlyozom: TARTÓS kapcsolat, nem kaland, nem is pár hónapos bohóckodás.
Azt vettem észre, hogy sokan olyan emberrel kötnek házasságot, akivel semmi közös dolguk nincs, csak szerelmesek egymásba. Amikor meg elmúlik a nagy szerelem, jön a nagy pofára esés, mert nem tudnak egymás mellett élni.
A szerelem kivétel nélkül mindig véget ér, de átalakul szeretetté. De csak akkor tud átalakulni szeretté, ha a felek szerelem nélkül is jól kijönnek egymással, úgy is mondhatnám, hogy barátok. Tehát vannak közös céljaik, közös érdeklődés, hobbik, hasonló életfelfogás, világkép, stb...
Tegyük fel: Összeköti az életét kép szerelmes, akik egyébként nem illenek egymáshoz. Mi lesz, ha kialszik a nagy tűz? Ülnek egymás mellett némán, mert nincs bennük semmi közös. Elhidegülnek. Aztán válás.
Koromból kifolyólag nincs olyan hű de nagy tapasztalatom, de tanultam a hibáimból, és olyan társat választottam, aki egyben a barátom is.
Vélemények?
22/L
igen mert a szerelem elmulik és átalakul szeretetté
vagy megunássá
A konkrét kérdésre a válasz: Nem hülyeség.
Persze az is igaz részben amit mondasz.
Benne van a pakliban...szokták mondani, ha elmúlik a szerelem akkor derül ki minden, mert akkor nem a rózsaszín ködöt látjuk, hanem az embert.
Ezt valaki nem tudja elfogandi, valaki eltudja...alkalmazkodás kérdése.
Valamint még úgy gondolom, ha valakibe szerelmes vagyok és együtt vagyunk egy idelye olyan nincs, hogy ne találnánk közös pontokat :)
Szerintem nem igazán lehetsz őrülten szerelmes valakibe, akivel semmi közös pont nincs az életetekben. Ha megismerek valakit, aki teljesen másképp gondolkozik, teljesen mást szeret, más dolgokra vágyik, mások a céljai, élethez való hozzáállása, az tőlem annyira idegen, hogy vonzódni sem tudok hozzá, max szexuálisan. De a kettő közt már ordító a különbség.
Szerelmes csak akkor voltam, ha úgy éreztem, hogy de jó, mennyire összeillünk, ez is passzol, az is, ő is így gondolkodik, ő is ezt szereti, stb...
Az, hogy pár fogyatékos ember azt gondolja, hogy a szexuális vágy egyenlő egy mindent elsöprő szerelemmel, és ezért megfontolatlanul 1-2 év után beleugrik egy házasságba, annak úgy tudok gratulálni...
Nyilván nem arról van szó, hogy nincs is közös dolog a két félben, de egy dolog nagyon összepasszolni és egy másik hosszú távon nagyon összepasszolni.
Mondok egy példát: van egy lány haverom, akivel diákkorunkban amolyan plátói szerelemként kezdődött az ismeretség. A csaj számomra lehengerlő volt abból a szempontból, hogy csipa olyan dolog érdekelte, amit a korombeli emberekben, vagy lányokban nem lehetett megtalálni. Értett a focihoz, szeretett sakkozni, tudott ultizni, nagyon különleges stílusa volt, meg úgy az egész csaj nagyon unikum volt nekem.
Ennek ellenére mondom, hogy mint pár nagyon nem passzolunk össze, más dolgokat értékelünk a világban, sok dologban teljesen ellentétes a gondolkodásunk és az attitűdünk és nem is egészítjük ki egymást. Vele tipikusan szerelemből tudtam volna összeházasodni, majd nagyon sokat veszekedni és tönkremenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!