Mit is tehetnék? Az idö majd segít?

24 éves vagyok. 3 évig voltam együtt a barátommal. de szakítás lett a vége, több okból is. az anyja ki nem állhatott,holott nem adtam rá okot. 2x látott,és elítélt. a barátom pedig sosem állt ki mellettem. a másik ok,pedig,hogy sosem számíthattam rá igazán, nem aludt velem,pedig 2 évvel idösebb nálam. sosem értettem. aztán kicsit félre is nézegetett.semmi komoly,de nekem rosszul esett. aztán 1 hónapja közölte,hogy ö nem csinálja ezt tovább,reménytelen,föleg az anyja miatt. meg el is hidegültünk egymástól. próbáltam lezárni. és jött is egy srác az életembe. ö 10 évvel idösebb nálam. jó volt,jól esett,hogy figyel rám,jöttünk mentünk,bár igaz,elég kiszámíthatatlan személy,egyszer csak mindig elökerült. de mondta,szeretne megállapodni.

egy hete tartott már a dolog,jól éreztem magam vele,el is tudta feledtetni valamelyest a volt barátomat,bár igaz,sokat volt eszembe,és azon gondolkoztam,mikor az új megölelt,hogy bárcsak a régi tenné ezt... de olyannyira kialakult bennem a ''páncél'' irányába,hogy egyre kevesebbet gondoltam rá. na szóval 1 hete tartott,elmentünk bulizni. erre nem megjelent a volt barátom?? :\ tiszta részeg volt,észrevett... odajött....hogy boldog vagyok?? meg hogy a pasi megadja nekem amit ö nem?? meg ott ráncigált...hogy beszéljünk..letérdelt... kiabálta,hogy szeret és nem tud nélkülem élni... de nem érdekelt...elhajtottam... ezt az új pasi kissé zokon vette. de aztán mondtam,hogy nem érdekel már. na hazamentünk,erre vagy 5 sms a régitöl,hogy adjak egy esélyt,hogy beszéljünk...nagyon maga alatt van...nem akartam.mondtam neki,én is így szenvedtem miatta! de csak találkoztam vele. elküldtem.

erre pár nap múlva megint megkeresett...sírt..hogy üres az élete nélkülem. és láttam a szemében a fájdalmat,és hogy tényleg fáj neki. hogy rájött a dolgokra. elmondta,hogy most ért meg,érzi,már tudja mit akar,engem... na és azóta is bizonyítja.... kiáll értem náluk,minden egyes nap elmondja az anyjának,hogy szeret,akárhogy is ellenkezik meg fenyegeti öt,és ha kell el is jön onnan,csak hogy velem lehessen.... és tényleg mindent megtesz! jön értem,vett nekem telefont,ajándékokkal lep meg,hív,keres,minden! és ez nekem annyira szokatlan. volt már így korábban, de akkor ez max 2 napig tartott... de már 2. hete.... és nem tudom mit tegyek. ott van az új srác,vele is jó.... bár kicsit zavar a 10 év... meg mintha ez óta az eset óta nem keresne annyit... mintha érezné...most is eltünt külföldre 4 napra és nem is szólt.. meg kissé flegma...nem ír,nem igazán keres... pedig az elsö hét tökjó volt... nem tudom,annyi minden kavarog bennem.. hogy vele jobb lenne? mert neki háza van,jól menö üzlete... tanyája,lova... ami az álmom volt... és ott laknánk... a természetben....szerintem meglenne mindenem...de ö kicsit ''durvább'természet''....

viszont a volt pasimmal annyi emlékem van... és tervezi a jövöt,hogy lesz egy szép kis házunk,kutyusok,kisbabánk,minden... és hogy nem fogja hagyni,hogy az anyja bántson engem....és hogy mindent meg fog tenni értem,mert átértékelte a dolgokat,és szeretne elvenni...meg közös programokat csinálni a barátaival,ahol kisbaba van...meg szilveszterre szeretne elvinni a hegyekbe.... eddig meg max moziba mentünk....

nem tudom mit tegyek! eltelt másfél hét, és még mindig fogalmam sincs! anyukám se tud róla,pedig vele mindent megbeszélek! nem látom,hogy lenne jó... szeretem a volt barátomat,csak mondom,ott ez a páncél.......