Megbántottam, tönkretettem az önbecsülését, szakított velem, mert görcsös mellettem és már nem érzi, hogy szeret, de megígérte, hogy átgondolja a dolgokat és mérlegel az újrakezdésről: én azért hívjam? (Én 23L/Ő 27F)

Sokszor nagyon leszóltam, amit csinált a barátom, másfél éven keresztül, mert nem mutatta ki az érzelmeit. Pár napja azt mondta, hogy szakítsunk, mert már nem hisz bennünk, görcsös mellettem, ha nem vagyok vele, csak akkor nyugszik meg. Óriási szerelemnek indult 2,5 éve, ezért én kértem, gondolja meg, mert sok közös van bennünk, az számít, nem a megbántottság, és elmondtam, hogy soha többé nem fogom leszólni. Sírt, mikor elmentem, és azt mondta, hogy fel kell fognia, mi volt, mi legyen, idő kell neki, azt sem tudja, mit gondoljon, de most inkább váljunk szét. Úgy nem tudja feldolgozni a múltat és mérlegelni a jövőt, megnyugodni, ha mellette vagyok, mert akkor csak feszült. Azt beszéltük meg, hogy ő keres, ha van mondanivalója. Nekem azt mondta "ritkán kereshetem". Szerintetek mi lenne jobb: ha nem keresném, és hagynám, hogy megnyugodjon és elkezdjek hiányozni neki? De mi van, ha túlságosan megnyugszik és nem is fogok neki hiányozni? Vagy mennyi időt várjak azzal, hogy keressem? Szívesen írnék neki legalább, hogy biztosítsam, hogy én szeretem őt és várom vissza, de attól félek, hogy akkor nem kezdek el neki hiányozni. De ha meg nem írok, azt hiheti, mégsem kell ő nekem igazán. Szeretném jó irányba terelni a gondolatait, de félek, pont azzal rontanám el, ha írnék neki, mert nem fogja érezni a hiányomat, vagy csak egyelőre felzaklatom és előhozom a görcsöt. Pedig nagyon szeretném visszakapni.