Hogyan győzzem le az érzelmi frusztráltságomat?

ja, még mielőtt valaki valami f*szságot írna ide közlöm hogy férfi vagyok, nem nő :D

ja, hát a helyzet az, hogy eléggé furcsa dolgok történtek közben. szóval a minap volt egy házibuli ahol ő is ott volt, én később érkeztem meg pár haverral. mindenesetre a lényeg itt az, hogy nyilván érezni is lehetett hogy már előre be volt kissé csiccsentve. nagy volt a zaj a szűkös helységben, tele emberrel, no meg persze az alkohol mámorában lebegtem közben. szóval mindenesetre mikor a közelébe értem, ő ott ült a kanapén pár barátnőjével együtt, beszélgettek, én pedig a mellette lévő, erkélyre kivezető ajtó fele indultam eredendően feltehetően, mivel a haverom épp ott kint volt. de aztán odaértem a közelébe, ránéztem, ő pedig annyit akart kérni tőlem hogy csukjam be az ajtót mert kissé hideg van. de én ennek a mondatnak a végét nem is vártam meg, hanem egyszerűen átöleltem és megpusziltam (igazából üdvözölni akartam csak), de láthatólag ez az adott helyzetben valahogy furcsán nézhetett ki. ott akkor azért inkább komikusnak tűnt. mindenesetre folytatódott az est, én beszélgettem közben további emberekkel, ő pedig láthatólag kerülni próbált engem, mivel minden alkalommal ahogy elmentek mellettem a barátnőjével csak hallhatóan nevettek ahogy megláttak, de mentek tovább. majd később adva volt hogy már zavart hogy nem volt alkalmam egyáltalán beszélni vele, rákérdeztem hogy mégis mi volt ez a furcsa helyzet ott előbb az ajtónál. mikor kifejtette hogy zavarba ejtő volt, amit végülis megértek, rákérdeztem hogy feltehetően hogy miért volt olyan különös(elvégre ismerősök vagyunk egy ideje már, nem meglepő szerintem ha üdvözölni akartam)akkor azt mondta hogy nem tudja. ezután nem tudom pontosan hogy mit mondtam (sajnos tényleg eléggé részeg lehettem, de ez van), mindenesetre azt hiszem hogy rejtjelekből kommunikáltam feléje a tényt hogy vonzónak találom. ahogy az ott lévő arcokra visszaemlékszem, szerintem ilyesmire tehettem utalást. majd telt az idő, én beszélgettem további emberekkel, majd mikor látszólag indulni készült, odamentem megint hozzá és egyéb hasonló dolgokat mondhattam. az a helyzet hogy eléggé zavarhatott az a tény hogy állandóan csak ott ült másokkal elfoglalva. mindenesetre az arcára visszaemlékezve ott azokban az adott pillanatokban olyasmit lehet kiolvasni hogy mosolyog a tényen, hogy nem fejtem ki világosan hogy mire akarok kilyukadni, de majd inkább találkozzunk másnap amikor józan vagyok. ezek után pedig jött a másnap meg az azt követkő nap, találkoztunk több ember társaságában együtt az egyetemen, látszólag megmaradt a jó viszony, de ez annak is betudható lehet hogy együtt dolgozunk közösen egy projekten másokkal együtt, tehát szükség van a normális viszonyra. mivel én közben elég elfoglalt vagyok most, sok a tanulnivaló jeleztem is másoknak is meg velük együtt neki is hogy elég elfoglalt leszek az elkövetkezendő napokban. neki is van elég sok teendője. elbúcsúzáskor kedvesen mosolygott tulajdonképpen, sok sikert kívánt nekem a felkészülésben, én pedig akkor úgy éreztem hogy jobb ha most nem beszéljük át azt a minap estét, nem tudom megállapítani hogy akart volna-e róla beszélni. mindenesetre bizonyos jelekből úgy veszem észre hogy téma lehetek a közte és barátnője közt lefolyó társalgások alakalmával, de nem vagyok biztos benne hogy nem csak szimplán mint vicc tárgyaként. kissé kínos így a helyzet, úgy érzem hogy alapjáraton vagy elrontottam a dolgot a buli során történtek által, vagy szimplán nem érzett eddig se irántam különösebb érzelmeket. az az érzésem hogy alapból zavarhatja ami ott akkor történt, és ha kérdez rá hogy pontosan mit is akartam mondani neki akkor nem is biztos hogy akarja tudni, mivel lényegtelennek érzi hogy tudja.