Hogy bírjátok ki, ha napokig nem látjátok a párotok?

én olyankor azt érzem, végre szabad a pálya, csinálhatok egy nagycsomó rosszaságot, amit persze előtte nem teszek

pl járkálhatok kinyúlt, béna melegítőben itthon, meg énekelhetek hangosan a tükörbe, meg ilyenek

szóval én pogózok :) és kitalálok egy rakás mindent, nő az adrenalin egyre jobban :)

Én távkapcsolatban élek 1 éve, hetente-kéthetente tudok találkozni a párommal egy hétvégére. Szünetekben persze több időt töltünk együtt.

Meg kell hogy mondjam neked iszonyatos az az állapot, amikor már több napja nem látom. Amikor vasárnap elválunk és kövi pénteken már találkozunk is, akkor még csak-csak kibírom, de amikor csak a következő hét utáni pénteken látom őt viszont, akkor teljesen belehalok. Nap mint nap beszélünk a neten keresztül, de az mégse olyan mint amikor összebújva beszélgetünk...

Úgyhogy azt tudnám neked mondani, hogy nem lesz könnyű, de ez még mindig jobb, mint az én esetem. Ha tényleg nagyon szeretitek egymást és belátható időn belül visszaáll a rend (más munkahely miatt), akkor vállalható.

Nagyon sok kitartást kívánok nektek, és ne öld meg a kapcsolatot a ritkán látásból adódóan előbújó alaptalan féltékenykedéssel!! ;)

20/f-20/l

[szakmai ártalom]

#5. Vagy tanuljon meg videót vágni és mindjárt több kameraállást is használhat és nem kell, hogy tökéletes legyen elejétől a végéig az előadása ;)

[/szakmai ártalom]

Az én párom is külföldön van, nyár közepe óta nem láttam. Sokáig még a napi szintű kapcsolattartást sem tudtuk megoldani, sőt a kiutat sem igen láttuk a szituációból. Magam sem értem hogyan, de még bírjuk.

Az, hogy van mivel lekötnöd magad (iskola, meló, hobbik) segít, az meg végképp, hogy legalább hétvégente tudtok találkozni.

24L.