Volt már veletek, hogy jó ideig nem kívántátok az együttlétet a párotokkal? Miért?

Párod nem túlsúlyos? Férjem, amíg nem fogyott vissza az eredeti állapotára, akkor volt ilyen, és mondta is hogy ne haragudjak, nem velem van a baj, hanem vele. Utána, hogy tényleg lementek a kilói, a libidója is tök rendben volt.

Esetleg stresszes munkája van??

No.. beírtam egy nagy litániát, aztán eltűnt valahol a világhálón.. Nem gyakran történik ilyen, de akkor is nyomasztó, hogy most rakjam össze ismét az egészet. :(

Összegezem. A lényege az volt, hogy nálam az okozott hasonló passzivitást, amikor lelki problémáim voltak. Én ugyanis nagyon szívügyemnek tekintem, hogy megfelelő megélhetést biztosítsak a családomnak, és a szakmámmal/munkahelyemmel meglehetősen kapufát rúgtam, azaz 10 év után derült ki, hogy ezzel a szakmával nagyon csekély az esély az érvényesülésre, 30 év fölött szembesültem a helyzettel, hogy szakmát kell váltanom, és nulláról kell újrakezdenem, ha helyt akarok állni, mint családfő.

Ez olyan szinten bezúzta az önbecsülésemet, hogy képtelenné váltam férfiként is helytállni. Reggeltől estig és még álmomban is azon emésztettem magam, hogy szégyellem magam a feleségem előtt, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok. És ilyen lelkiállapotban nem igazán megy a férfias kiállás, az pedig totál nem hiányzott az önbizalmamnak, hogy megpróbáljam, és abban is kudarcot valljak. Ezért inkább ritkábbá váltak az esetek.

Bár az egzisztenciális helyzet még nem oldódott meg teljesen, de már vannak új, bíztató lehetőségek, így ismét kakasnak érezhetem magam a dombomon, és ez nem csak nekem jó, hanem az asszonykámnak is.:)