A párom anyja ÁLLANDÓAN panaszkodik és kesereg nekem. Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Néhány hónapja jöttünk össze a barátommal, az első perctől kezdve sok időt töltöttünk el együtt, tehát náluk is. Az anyukája alapvetően aranyos, régebben soha egy rossz szava nem volt hozzám, de az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy elkezd panaszkodni és mondja, mondj, én meg csak bólogatok, de őszintén szólva nem tudok mit válaszolni.

Ha a munkahelyünkről későn érkezünk meg a páromhoz, ő még fent van és azonnal nekiáll, hogy mennyire fáradt, de őt senki nem érti meg, évek óta korán kel, hazamegy és még dolgoznia kell, főzni, mosni, neki soha nincs ideje pihenni - jó, én megértem, nagyon jól tudom, hogy milyen érzés (én is dolgozok, suliba járok, mellette saját háztartást vezetek), de nem értem, miért kell félórákig engem ostromolnia ezzel.

Ha netalántán fent hagyunk véletlenül egy tálat a szobában, rákezd, hogy lusták vagyunk és nem takarítunk, miért lett vizes a kő zuhanyzás után, miért nem érti meg senki, hogy ő reggel korán felkelt és a konyhában főzött délig... mindig van valami.

Őszintén szólva, ez bizonyos idő után nem csak idegesít engem, hanem kényelmetlenül is érzem magam. Főleg, hogy eleinte csak a páromra panaszkodott nekem, vagy a másik gyerekére, de most már engem is belevesz a dolgokba, éppúgy mint őket... mintha velem lenne a baj.

Hogy kezeljem a megnyilvánulásait?