Ti nem féltek hogy nem találjátok meg az igazit?

Szerintem lehet érezni,de biztos soha nem lehetsz benne!

Én egy éve vagyok együtt a párommal és vele képzelem el a közös jövőt és persze ő is velem,de ez nem azt jelenti,hogy így is fog alakulni!Lehet később elmúlik a nagy szerelem,vagy bármi közbejöhet!Sok mindenről hallani manapság!De ha nem hinnék benne,hogy velem lesz 20 év múlva is akkor felesleges lenne vele lennem!:)

Nem kell félned. Ha nyitott vagy, akkor megtalálod életed páráját.

Egyébként én magam is 15 évesen ismertem meg a férjemet. 20 évesen hozzá is mentem feleségül. Azt hittem ő a nagy ő. Tévedtem. 7 év után elváltunk. 27 évesen el voltam keseredve hogy egyedül maradtam egy kisfiúval, és sosem leszek már boldog ember. De nem így lett. 1 évvel később már férjnél voltam, és azóta is boldog házasságban élek.

Amúgy nem érzetem soha hogy ők lennének a nagy ő. A második férjemmel például egy helyen dolgoztunk és ki nem álltuk egymást.. Annyira ellenszenvesek voltunk egymásnak, hogy mindenki meglepődött amikor 1 évre rá összeházasodtunk..

20 évesen még fiatal vagy, simán megtalálhatod az igazit, igaz nekem is van ismerősöm akiknek már rég megvolt az eljegyzésük is, meg ismerek két olyan embert akiknek már gyerekük is van, igaz idősebbek nálam 2 évvel. Ne aggódj megfogod találni az igazit!

Én is 20 éves vagyok, nekem is most 4 hónapja lett vége a kapcsolatomnak igaz nem tartott sokáig, de mégis túl tettem magam rajta, rájöttem hogy mégsem az a lány volt az igazi akit megismertem, jelenleg nincs barátnőm kialakuló félben lévő kapcsolatom is kudarcba fulladt, így még a láthatáron sincs semmi, de nem aggódok mert még van időm megtalálni az igazit, igaz ismerkedek, de nem sok sikerrel, de ez van van időm. 20/F

Én 29 évesen találtam meg életem szerelmét.Nem vagy elkésve.

Ráérsz,élvezd ,azt hogy most egyedül vagy.

Megkaptam a privát üzenetedet.

Igen 12 év év volt az első férjemmel. Hogyan lehet ezen túllépni?? Könnyen. Az ember változik. Nem is kicsit. 15 évesen gyerekként teljesen másképp gondolkodunk mint 20 évesen vagy 30 évesen vagy 40 évesen. Az embernek 15 évesen még minden rózsaszín. Az életét is úgy alakítja az ember hogy neki jó legyen. Én alkoholista anya mellett nőttem fel, és alig vártam hogy leléphessek. 18 évesen költöztünk össze, és 2 évig bár nemvolt zökkenőmentes, de elvoltunk. Később jött a baba. Az ember ha családja lesz újra változik. Mások lesznek az igényeink, más dolgok érdekelnek minket. Vagyis változunk. Hamar kiderült, hogy míg gyerekként élveztük egymás társaságát, felnőttként nem tudtuk utolérni egymást.. Míg ő otthonülő, vidéki ember akart lenni,addig én világot akartam látni, és ismerni, tudni akartam hol élek, milyen tájak vannak. 12 év alatt egyszer nem volt nyaralni, mert neki nem volt fontos. Később kiderült, hogy az ő eszményképe az hogy a férj dolgozik a feleség otthon marad gyereket nevel, főz, mos, takarít.. Ketrecben voltam amibe én sétáltam bele. Házasságunk második évében már megromlott a kapcsolatunk,de mindig volt egy "utolsó esély". A válóper után ezért volt könnyű túllépni ezen, mert már semmi szép és jó nem volt benne.. A jelenlegi házasságom 13 éve tart, és még most sem unom..Mert közösek az érdeklődési körünk, és a férjem is hasonló dolgokért lelkesedik.. Megvan az összhang.

Már nem hiszek ebben a nagy Ő dologban, teszek az egészre.

25F

26 éves vagyok és azt hittem ilyen idősen már legalább együtt élek majd valakivel és a házasságot tervezgetjük, de egy fenét. Van barátom, de a nyilvánvaló számomra, hogy nem mellette fogom leélni az életemet.

Remélem, hogy mindannyian megismerjük majd a "nagy ŐT" és épp akkor fog belépni az életünkbe, amikor annak eljött az ideje.