A szeretethez hozzátartozik, hogy letagadom az öngyilkosságomat?

Hülyén hangzik ez a kérdés, mert nincs elmagyarázva, de arról van szó, hogy találkoztam egy sráccal, akivel igazából nem jártunk, de nagyon jóba lettünk, aztán azzal a szöveges üzenettel szabadult meg tőlem, hogy nem akar közelebb kerülni hozzám, mert fél a depressziómtól. Namost ennek a kapcsolatnak már mindegy, meg nem is volt túl normális a dolog más körülmények miatt (nem rendes járós kapcsolat volt, hanem csak "összejárunkdugni"-szerű, csak közben jóba lettünk eléggé), de lényeg az, hogy aztán beszélgettem erről a pszichiáteremmel és arra jutottunk, hogy senki sem akar egy ketyegő bombát ölelgetni (arról beszélek, hogy ugye bevallottam, hogy öngyilkos próbáltam lenni és hogy ettől a gondolattól nem tudok szabadulni a mai napig, sőt, minden nap gondolok rá, szóval végül is beijesztettem). Amúgy ezt nem egyből azután írta, hogy elmondtam neki, csak hetekkel később. (És a vicces az, hogy azóta teljesen rendben vagyok és el nem tudom képzelni, hogy valaha megpróbáltam magamat megölni, vagy vágytam a halálra).

Azért jutottam a fenti kérdésre (és azért csak most, mert igazi párkapcsolatom még nem volt), mert szerintem a szeretet biztonságot jelent. Most ha esetleg valakihez megint túl közel kerülnék, de közben esetleg megint előkeveredne a világ-körüli útjáról a depresszióm és én erről beszélnék neki, akkor annak a személynek is csak egy ketyegő bomba lennék, vagy ha nem is kerülne elő megint a rossz hangulatom, akkor is valami bizonytalansági tényezővé minősülnék. Akkor most ha valakihez közel kerülök, akkor inkább hallgassam el ezt a kis titkot és inkább törekedjek a "biztos pont" szerepére? De akkor az nem igazi bizalom, nem?