Azoknak, akiknek 20-21 éves korukra se volt még párja, őket is folyton piszkálja a családja emiatt?

15 éves vagyok, 11 voltam amikor itthon lebeszéltem apámmal, hogy van valami olyasmim, hogy barátnő (nem mondanám annak :D). Engem 4 éve csesztet apám ilyenekkel, hogy: Volt nyálcsere a Kittivel? Mi van a Kittivel? Hiányzik a Kitti? Mért nincs meg a Kittid? - oké, elfelejtette mostanra

Augusztus - Szülinapi kis bulimra elhívtam a "Kittit", fél este csak vele beszélgettem, majdnem le is smároltam, fater meg kukkolt. Nem lett semmi, mert észrevette a csaj, és úgy csinálta mintha csak fülembe súgna valamit (tényleg mondott valamit: "Apud minket figyel.") Felált és kiment, odamentem apámhoz, jónagyot belerugtam az egyik virágba és üvöltöttem: B@zd meg apa!!!

Azóta megint ezzel csesztet... Mosott fogat a Kitti? Jó volt a nyálcsere Kittivel?

Ez jobb? :D

Képzelem, mennyire sajnálod... annak idején gondolom nem sajnáltad, amikor megmaradt neked a sok lyuk, hogy levadászd.

remélem te legalább kiélted magad, de a sajnálatodból köszi, de nem kérek.

Az én mamám például már a házassággal nyaggat, mikor még a barátnő fogalma is messze elkerült pályafutásom során. Anyám meg elkönyvelt melegnek, mert még nem vittem haza senkit.

Túlzottan őket se lehet meggyőzni semmiről (pláne nem arról, hogy ez az én magánügyem) így enyhe mosolygással bólogatok mindig mikor előhozzák a témát, és diplomatikusan odavetem, hogy majd igyekezni fogok, ha igaznak tartom a saját állításom, ha nem.

Így egy fél évig nyugta van a családnak aztán kezdődik elölről a menet.

22/f