Mi lehet velem? Nagyon nem értem magam, a viselkedésem.

Körvonalakban elmesélem, de szükséges a részletesebb sztori, akinek van energiája, és tud is hozzászólni a témához, írjon privátban. Elvesztem.

Tavaly novemberben megismertem egy srácot, akibe könnyen, és naiv módon beleszerettem. Nevezzük őt R-nek. Ő hatalmas nagy játékos, velem is csak cicázott. Nagyon szerelmes voltam. Aztán lassanként, augusztusra rájöttem a dolgokra, elegem lett és tudatosult bennem, hogy tovább kell lépjek - lassan érzelmileg is eljutottam a pontra, ahonnan túl már képes voltam továbblépni - újra nyitottam a fiúk felé.

Mikor eljött a szeptember, R-rel nem szóltunk egymáshoz - bár ő köszönt, én hűvös voltam. Aztán kézzel írt egy bocsánatkérő levelet, elég manipulatívan, érzelmi zsarolással teli mondatokkal, és engem is hibáztatva a történekért. Nem repestem az ötlettől, hogy "legyünk újra barátok", de megbocsátottam a gesztust értékelve. Egy hónapja összejöttem egy tapasztalt pasival. Az ő neve legyen Ádám. Őt márciusban ismertem meg, és kezdettől fogva hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk - mintha a másik felemet ismertem volna meg. Ő kezdeményezett, konkrétan belecsöppentem a kapcsolatba, nem kellett semmitsem tennem.

Egy ideje R sokat jár a fejemben, idegesít, nem tudom, hogy kezeljem. Elegem van a stílusából, hogy önző, hisztis, és makacs, és borzasztóan odavan magáért. Lekezelően bántam vele, amikor megint rámírt facebookon, vagy a suli folyosóján, és bepróbálkozott. Sokat emlegettem Ádámnak - talán túl sokat. Most hallottam, hogy egy barátnőm meg R smároltak, meg R járni akar a csajjal, és megcsalták a csaj pasiját, és neki is manipulatív üzeneteket írogat. Kicsit féltékeny lettem... És Ádámmal múlkor együtt voltunk, valahogy nem tudtam rá koncentrálni, nem érzem, hogy hiányozna. Bepántikoltam. Mit csináljak, mi legyen?! Valaki mondja meg, képtelen vagyok tisztán látni!