Hülye vagyok, hogy nem hagyom el a barátnőmet, pedig csak barátként szeretem és segíteni szeretnék neki?

A helyzet az, hogy együtt vagyok egy lánnyal már hónapok óta, de rájöttem, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak úgy szeretem mint egy igazi barátot, de nem akarom otthagyni mert ő valójában szerelmes belém és tudom, hogy nagyon soká lábalna ki a dologból, pedig van gondja elég. Nagyon rossz helyzetben van, otthonról nem, vagy csak néhány fityinggel támogatják havonta és lelkileg terrorizálják is. Egyetemen tanul (én is) és képes hajnalokig tanulni, reggel felkelni és munkába járni, majd munka után suliba, majd kezdődik az egész elölről. Próbálok neki segíteni, néha egy kis pénzzel, máskor azzal h. ha együtt megyünk bevásárolni akkor én fizetek mindent, meg persze ha szórakozni megyünk azt is én állom (itthon meg anyám nagyon szereti a csajt így ő is mindig küld neki valamit enni meg ilyenek). Nem szeretném otthagyni mert tudom h. összeroppanna ha nem lennék neki, de nem tudom meddig vagyok képes így együtt lenni vele.