A neten megismerten egy férfit. Miért hív ritkábban azóta, hogy találkoztunk? Talán baj, hogy lefeküdtem vele?

Nagyon sokat beszélgettünk, a neten is és telefonon is, majd amikor idejött, nagyon kedves volt hozzám, én pedig belészerettem. Annak ellenére, hogy idejött és nem hozott semmit, se nekem, de még csak egy üveg bort se a vacsorához, se anyukámnak egy szál virágot, vagy valamit, ami ilyenkor szokás, de úgy voltam vele, hogy mivel sokat dolgozik, messze lakik, örültem neki, hogy itt volt és nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, most utólag azonban egyre több minden jut eszembe, ami esetleg arra utalhat, hogy csak szórakozott velem?!

Tudni kell rólam, hogy elég nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. Előtte 3 éve nem jártam senkivel és még csak kalandom sem volt, persze vágytam nagyon arra, hogy szeressenek, gyengédségre, érintésre, de nem így, hiszen ha csak kalandot kerestem volna, akkor találhattam volna erre a célra számtalan férfit a lakóhelyemhez közelebb akár. Nem, én komoly kapcsolatot akartam (akarok...), így meg főleg nagyon csalódott vagyok most, mert egyáltalán nem ilyennek ismertem meg Őt!

Ő idősebb tőlem, de én sem vagyok már tinédzser, mégis van egy 12 évnyi korkülönbség közöttünk. Nekem sosem tetszettek a velem egykorú srácok, valamiért mindig az érettebb férfiakra tudtam "úgy" gondolni. Nincs túl sok tapasztalatom egyébként és őszintén szólva, elég naiv is vagyok ezen a téren, hajlamos vagyok rózsaszín színben látni a világot, ha tetszik valaki, olyankor a világ szép és kellemes az én szememben. Nem igazán gyanakodtam most sem, hogy neki ez lehet, hogy csak ennyi volt.

Azóta összesen kétszer hívott fel, alig beszélünk. A netre azóta, hogy itt volt, egyetlen egyszer sem ment fel, holott tudom, hogy otthon van, mert beteg lett. Állítása szerint olyan erős gyógyszert kapott, valami antibiotikumot, hogy egész nap alszik tőle. Én ezt persze megértem és nagyon sajnáltam is érte, hogy beteg lett, igaz akkor is elég rossz bőrben volt már, amikor itt volt, de azért akkor nagyon kedves volt velem... Én is akartam, hogy megtörténjen, viszont másnap reggel dolgoznia kellett, így azonnal elindult haza még akkor éjjel, miután szeretkeztünk. Bevallom, ez egy kicsit rosszul esett.

Másnap felhívtam, mondta, hogy nagyon fáradt, mert korán kellett kelnie és beteg is. Azóta mindig fáradt és beteg. Szinte mindig én hívtam. Tegnapelőtt kicsit betelt nálam a pohár és felhívtam őt újra. Éppen aludt és elég morcos volt, hogy felkeltettem, hallottam a hangján, de azért azt mondta, nem baj. Kicsit számon kértem rajta, hogy fel sem hív mostanában (a találkozásunk előtt minden nap beszéltünk, sokszor órákat), megkérdeztem tőle, hogy nem is hiányzom? Erre azt válaszolta, hogy "de". Ilyen röviden, mire mondtam neki, hogy ezt valahogy nem így szerettem volna hallani, mert így olyan, mintha kikényszerítettem volna belőle a választ... Erre megint elkezdte terelni a témát. Aztán mondtam neki, hogy ok, akkor nem zavarom tovább, aludjon... Elköszöntünk. Ennek már 2 napja és azóta semmi. Nem hív, nem ír.

Eldöntöttem, hogy most amíg neki eszébe nem jutok, addig nem fogom őt hívni. Csak nagyon rossz így nélküle, mert tényleg nagyon hiányzik. Már tegnap is sírva aludtam el, olyan rossz érzés nekem ez a bizonytalanság.

Szerintetek tényleg csak "arra" kellettem neki?